Egy unoka számára a világot, pótolhatatlan élményeket, csodás emlékeket jelent a nagyiéknál töltött szünidő. De mit jelent egy nagyi számára? Levélírónk erről mesél.

„Oly sok írás született már arról, milyen értéket képviselnek a gyerekek életében a nagyszülőknél töltött nyarak. Én azonban szeretném megvilágítani ugyanezt a másik szemszögből. 
Nagymama vagyok, két unokám van. Megadatott, hogy lehet egy fiú és egy lány unokám is, de azt hiszem, nem is ez a lényeg, hanem a lehetőség.
A nyári szünet a család minden tagja számára nagyszerű lehetőség. Nem mondom, hogy nem fárasztó – dehogynem. Aki mást mond, az hazudik. Fárasztó…ám mégis csodás! 

Először is az unokáinknak, hiszen lazább keretek közt, de szabadságban igazi pihenés és vidámság várja őket, ha hozzánk jönnek. Nem visszük túlzásba a programokat, néha elmegyünk egy strandra, játszótérre vagy múzeumba, de a legtöbb időt otthon töltjük együtt. Rengeteg kedves időtöltést találunk ki együtt, és mondhatom, szeretnek nálunk lenni. Nekünk annak idején egészen máshogyan telt a szünidő. Főként ház körüli munkával. Az unokáimnak már igazi pihenésben lehet része!

A szülők számára is felüdülés, ha nálunk vannak a gyerekek, hiszen csak ekkor jut idejük magukra és egymásra. Talán mondanom sem kell, miért olyan fontos ez. Szívesen támogatom őket ebben, hiszen az ő énidejük is a család érdeke!

És nekünk, nagyszülőknek mit ad a nyári szünidő az unokákkal? A mindent. Részesei lehetünk mindannak, amit a dolgos hétköznapokban csak a szüleik látnak: mesélhetünk nekik ölelésben összebújva, és láthatjuk őket finom sóhajtással elaludni.
Láthatjuk, ahogy az ébredő nap fénye simogatja szempillájukat, és ahogy kócos kis buksijukkal előtűnnek a konyhában a készülő reggelit szimatolva.

Velünk bóklásznak ráérősen a kertben, az erdőben, a réten, a parton. Még foghatjuk a kezüket, még ölelhetjük őket. Élvezettel hallgatják történeteinket és csodálkozva fogadják be a sok mesét saját gyerekkorunkról.

Hallhatjuk, ahogy kacagva szaladnak a szobákon át, és beszélgetés meg játék közben mindig rácsodálkozunk, milyen elképesztően sokat fejlődtek az elmúlt fél évben. Annyi mindent taníthatunk nekik, és bizony, ők is sok újat tanítanak nekünk...és ez így van jól.
Nap mint nap csodálhatjuk gyönyörű arcukat, amiben egyre inkább ott rejlenek a gyerekeink vonásai…

Csoda, ha mindent meg szeretnénk adni nekik? Azt is, amit mi nem kaptunk meg gyerekként – és amit esetleg nem tudtunk megadni a gyerekeinknek…

Mikor pedig a szünidő végén meghalljuk a cérnahangokat a telefonban a háttérből: „Mikor mehetünk majd újra a papáékhoz?” - nos, a köztünk kialakult szoros, szeretetteli köteléknek nincs is szebb bizonyítéka.

Ez az időskor ajándéka számunkra, azt hiszem. És a fiatalság titka is egyben!”

 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik