A fények, színek és érzetek váltakozása, a visszafogottság és változékonyság szépsége, simogató és ragyogó melegség, kékesszürke hűvösség, színes levelek, hangulatok és érzések. Várnai Zseni mesél nekünk az ősz ezerféle szerethető arcáról - és a lassan egyre közeledő alkony borzongásáról.

Várnai Zseni: Őszi dal

A nyár szerelme forró és merész, 
de édesebb az őszi napsütés, 
a csókja már nem éget, mint a láng, 
csak simogat, mint egykor jó anyánk, 
szívünkre könnyű, enyhe fénye hull... 
és mindennap korábban alkonyul, 
korábban alkonyul. 

Az ősz szerelme, mint a kósza szél, 
hol lágy zene, hol vészes szenvedély, 
a fény, az árny oly gyorsan változó, 
mint életünk, e hullámzó folyó, 
még kék az ég, de már is elborul... 
és mindennap korábban alkonyul, 
korábban alkonyul. 

Bús könnyet ont a szürke őszi ég, 
zordan borong a felhős messzeség, 
egy csonka ágra csapzott varjú száll, 
mint Rembrandt rézkarc, olyan most a táj... 
Csak nézem és szívem elszorul: 
jaj, minden nap korábban alkonyul... 
Korábban alkonyul.
 

Fotó: Freepik