A szüleim fantasztikus nagyszülők. Egyetlen lehetőséget sem hagynak ki, hogy szeretetükkel, játékokkal és programokkal kényeztessék el az unokáikat. Ám mielőtt csodálatos nagyszülők lettek, előbb az én csodálatos szüleim voltak...és máig is azok!

Nyugodtan mondhatom: a gyerekeim imádják a szüleimet. Valóban csodás nagyszülők! Bármikor készen állnak autóba vagy vonatra ülni, ha szükség van rájuk. Bármikor kaphatóak egy közös fagyizásra, elmennek a kicsiért az oviba, ők mondják a legklasszabb meséket, és gyengéden takarják be a fázós lábacskákat.

Ám mielőtt a legjobb nagyszülőkké váltak, előbb az én szüleim voltak.

Kialvatlanság, kisgyermekkori hisztik, mániák, iskolai nehézségek, kamaszkori szemforgatások, elköltözés? Keresztülmentek minden korszakon, amin most én is keresztülmegyek.

Számomra ők most is elsősorban a Szüleim - és abban is ők a legjobbak.

Ha unokájuk született, és beléptek a kórházi szobába, bármennyire örültek is az unokájuknak, mégis rám tekintettek először. Körülvettek ölelésükkel, szeretetükkel, figyelmükkel. Ennivalóval gondoskodtak rólam, virágot hoztak, odafigyeltek az állapotomra. Mikor hazaérkeztünk a babánkkal, már ott vártak az otthonunk ajtajában, mert míg mi a kórházban voltunk, ők mindent előkészítettek, hogy egy kényelmes és tiszta otthonba térjünk haza a szülés után. Mert ők elsősorban a Szüleim.

Mikor a férjemmel ágynak dőltünk az influenzajárvány közepén, a szüleim azonnal megjelentek, hogy segítsenek. Szórakoztatták és ellátták az unokáikat, hogy lehetőségünk legyen a gyógyulásra koncentrálni. Mert ők az én Szüleim.

Abban az időszakban, mikor a kisbabánk számtalanszor felébresztett éjszaka, és én a végső kimerülés határán voltam, eljöttek, hogy néhány éjszaka terhét levegyék rólam, és tudjak végre pihenni. Mert ők az én Szüleim.

Ha a férjemmel kettesben töltött időre van szükségünk, és randevút vagy utazást tervezünk, nem csak egyszerűen készen állnak, hogy vigyázzanak az unokáikra, de egyenesen alig várják! És olyankor, ha náluk vannak, sem hisztiről, sem nemevésről, sem betegeskedésről nem hallunk tőlük. Soha. Még ha meg is történik, nem árulják el, mert pontosan tudják, hogy akkor nem hagyna nyugodni a lelkiismeret-furdalás, és nem tudnám jól érezni magam...

A szüleim imádják az unokáikat! Bármit és mindent megtennének értük. 
De mielőtt ők megszülettek, értem is ugyanúgy mindent megtettek volna.

És ez a mai napig nem változott.

 

via
Fotó: Freepik