A nyár közeledtével nagyszülőként ismét több időt tölthetsz az unokákkal. Az alábbi csodaszép gondolatok arról szólnak, hogyan és mit érdemes átörökíteni a gyermekek szívébe, milyen üzeneteket és értékeket adhatsz tovább a fiatalságnak úgy, hogy közben bölcsességed és szereteted együttesen mélyítse a kapcsolatotokat, és csodás perceket töltsetek együtt.

Ha nagyszülő vagy, kivételes lehetőséged van: adni, tanítani és emlékké varázsolni, méghozzá oly pótolhatatlan módon, hogy az értékek, melyeket átadsz, pótolhatatlan útravalóként és örök emlékként maradnak meg unokád szívében.

 

Mesélj neki! Meséld el a kedvenc meséit! Mesélj saját meséket is, csak úgy, ami a szívedből árad. Mesélj a családról: róla, a szüleiről és rólad is! Mesélj a régi időkről, tanulságos és kedves történetekről - add tovább az igaz életmeséket, hogy más szemszögből is lássa a világot!

Bizonyítsd be, hogy a „régi dolgok” ma is csodálatosak! Mutasd meg, miért olyan mennyei a házi kalács illata, miért a mama lekvárja a legfinomabb, mutasd meg, hogy gombot varrni sem ördöngösség, és hogy a saját kiskertjében, a saját növénykéit gondozva eszébe sem jut majd unatkozni.

Mutasd meg neki, hogy a képernyő és a telefon nem a világ! Hogy élmény az érintés, a hang, a találkozás. Hogy nincs jobb, mint a tábortűz ropogása, nincs finomabb, mint a maguk szedte cseresznye, és nincs megnyugtatóbb, mint a reggeli madárcsicsergés. Hogy a házi kenyér finomabb, ha együtt gyúrtátok, a legjobb játék egy marék kavics, a nagymama szíve pedig egyetlen szál vadvirágtól is megolvad!

Tanítsd meg unokádnak, hogy nyerni nagyszerű, de fontosabb maga a játék – és hogy csak a becsületes alhat békésen.
Hogy nem a verseny a fontos, hanem a közben megélt nevetés, könnyek és a támogató kézfogás.
Mutasd meg, hogy az élet nem játék, de a játék  maga az élet!

Tanítsd meg neki, hogy a szeretet az igazi vonzerő, és a lélek az, ami igazán gyönyörű - a külső csak egy gyöngyszem a belső szépség koronáján.
Mutasd meg neki, hogy várni nem rossz: várni a hajnalt, a naplementét vagy a kismadár születését – a várakozás az út az olyan csodához, amely csak az övé marad. 

Mondd el neki, hogy nem a pénz, a tárgyak vagy az étel - hanem a jóság, a kitartás, az emlék és a tudás az, amit sosem vehetnek el tőle, és ha ezekkel rendelkezik, mindene megvan, ami fontos. 

Tanítsd meg, hogy képes lehet arra is, amiről ő maga sem hiszi, hogy képes. Hogy lenézni csak akkor nézhet le másvalakire, ha lehajol érte, hogy felemelje.

És hogy ha szárnyakat ad valakinek, elkerülhetetlenül ő maga is magasabbra szárnyal majd!”

 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik