Kedves meglepetés érheti a Szob városában sétálókat, ha úgy döntenek, hogy séta közben megpihennek egy-egy padon.

Egy kedves volt kolléganőnk Szob városban járt, ahol megragadta figyelmét, hogy a padokat gyönyörű idézetek, hazai nagy költőink egy-két sora dísziti. Telefonjával meg is örökítette őket, nekünk pedig nagyon megtetszett a kezdeményezés, így megmutatjuk őket.

A szobi főtéren, a templom előtt az emberi életút jelentős szakaszaihoz illeszkedő idézetek szereznek örömteli pillanatokat a padokon helyet foglalóknak. Többek közt Ady Endre, Somogyi Barnabás, Weöres Sándor és Mécs László idézeteit olvashatjuk gyermekkor, időskor, önismeret, boldogság, egyéniség, tudásvágy, gyermekáldás, és társra találás témában, míg a Fekete István Általános Iskola előtti padokat az iskola névadójának híres sorai díszítik.
 

A padokon tematizálva többek között az alábbi versidézetek találhatók:

Időskor:

"Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet,
már vénülő szememmel őrizem a szemedet.
Nem tudom meddig maradok még meg neked,
de a kezedet fogom, s őrizem a szemedet"
Ady Endre
 

Társra találás:

"Keverd a szíved a napsugár közé,
készíts belőle lángvirágot,
s aki a földön mellén viseli és
hevét kibírja, ő a párod."

Egyéniség: 

"Hálás vagyok érte, hogy hagytak gyereknek lenni! Nem oktattak, nem neveltek, nem irányítottak úton-útfélen, és minden pillanatban. Hagytak annak lenni, aki vagyok, aki leszek."

 

Önismeret:

"Csak önmagával nem tud mit kezdeni az ember, és önmagát nem tudja meghódítani. Pedig amit keres, nem kívül van, hanem belül."

 

Tudásvágy:

"Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára. "

 

Néhány kép a teljesség igénye nélkül:

 

 

 

 

 

A Köztársaság utca középső, sétáló részén pedig mesepadokkal tették egyedivé a városképet. 12 pad támlája a Szobi Mesén keresztül mutatja be a város legendáját.
 

Szerző: Szülők Lapja
Fotók: Stofán Mónika