Zagyi G. Ilona tündéri verse szívmelengetően villantja fel előttünk az unokával töltött napok örömteli pillanatképeit. Szebb verset talán még nem is olvastunk még játékosságról, szeretetről és persze a nagymamaság csodájáról. Olvassátok ti is szeretettel!

Zagyi G. Ilona - Mama-dolog

 

"Jöttem, Mama!", szeme ragyog,
Ő egy kicsit Én is vagyok.
Azzal kezdi, "Ugye játszunk?",
összemegy a kicsi házunk.
Többre vágyik, szabadabban,
nagyobb a tér a szabadban.
Kicsi vödre folyton tele,
szorgosan gyűjt mindent bele.

Ilyenkor már nemcsak gyerek,
kiosztja a szerepeket.
Ő a kincsek kutatója,
Én a holmik hordozója.
Napi érték kő, falevél,
"Jó lenne, ha segítenél!"
csacsog, mesél a gyerekszáj,
ki bánja, ha "itt szúr, ott fáj".

Nincsen idő komolyságra,
tengernyi a kívánsága.
Tócsa-móka, csupa maszat?
A pillanat máris szalad.
Rakoncátlan impulzusok,
nem tudok, de mégis futok,
kertben, úton, fel a dombon,
hiszen féltem, ez a dolgom.

"Erre gyere!" mondja, s vezet,
szívem fogják apró kezek.
Aggódásom néma féltés,
tettekre vár sok nagy kérdés.
Válaszokat kell keresni,
ami rossz, azt kiszeretni.

 

Fotó: Freepik