A jó fizikai és szellemi állapotban megélt időskor ajándék. Ha odafigyelünk és karban tartjuk elménket is, megőrizhetjük szellemi frissességünket és lelki harmóniánkat egyaránt. Egy olvasónk nagyszülei történetét osztotta meg velünk.

„Nagyszüleim mindig is tudták, mit tegyenek azért, hogy formában maradjanak! Ezt azonban nem is annyira tudatosan tették, sokkal inkább természetes módon, a mindennapok részeként.

Ők ketten, papa és mama fiatalon olyan embert próbáló korszakokat éltek meg ketten, együtt, amelyet mi már el sem tudunk képzelni. Talán ennek köszönhető, hogy megtanulták értékelni és tisztelni a nyugodt, békés időszakokat - így a nyugdíjas éveket is.

Sosem láttam őket dühösnek vagy szorongónak. Egyfajta pozitivitással és elfogadással álltak az élethez. Szerették az egyszerű élet minden kis mozzanatát, és tartalmassá tették a hétköznapokat.

Ez az aktivitás kiterjedt a fizikai aktivitásra is: egész nap kertészkedtek, rendben tartották a házat, sétálva mentek a piacra, és mindig találtak valamit, amit meg lehetett javítani vagy amit el lehetett készíteni. Ha nagyapám épp nem barkácsolt, akkor gyümölcsfákat metszett, ha nagymamám nem tésztát készített, akkor új függönyt varázsolt az ablakokra.

Játékosságuk mellettünk, unokák mellett könnyedén megmaradt: egyikük mindig kapható volt egy kis bújócskára, társasjátékra, kirakósra vagy csak egy vidám nyári slagozásra. Nyáron fürdőkbe és strandra jártunk, vagy csak esténként sétáltunk egyet a környéken. A legszebb emlékeim közé tartoznak ezek a csendes, hangulatos séták a mamáékkal!

Mindkettejüknek volt hobbija, amiben elmélyedhettek: nagymamám varrogatott, nagyapám saját maga készített szerszámokat a kerti munkához. 

Elméjüket frissen tartotta a sok beszélgetés, a humor, az olvasgatás és a napi szintű rejtvényfejtés.
 

Társasági életük nem volt harsány, mégis tartoztak valahová. A tény, hogy egy kedves és nyitott közösség részét alkották, úgy gondolom, hozzájárult lelki harmóniájukhoz. A szomszédokkal ugyanis szoros baráti viszont ápoltak, és nyaranta nem volt ritka a közös bográcsozás, és - a hidegebb évszakokban - a ráérős, sütizéssel összekötött kártyapartik, ami nekünk, unokáknak is élmény volt! 

Igaz, nagyon takarékos és kimondottan szerény életet éltek, arra figyeltek, hogy hal mindig kerüljön az asztalra, legtöbbször halászlé formájában. Nem hinném, hogy ez tudatos táplálkozási döntés volt, inkább csak ösztönös lehetett, mindenesetre biztos vagyok abban, hogy a rendszeres omega-3-fogyasztásuk is szerepet játszott abban, hogy jó minőségben élhették meg még a 90 év feletti életkort is.

Úgy gondolom, mindennek köszönhető az, hogy nagyszüleim fiatalosak maradtak bőven 70 felett is.

De ami talán még ezeknél is fontosabb, hogy mindig ott voltunk egymásnak. Vendégszeretetük páratlan ajándék volt a családunk számára, és ők is mindig számíthattak ránk. Összetartó család voltunk, ami példaértékű számomra, szülőként én is ezt szeretném majd továbbvinni – és persze azt az életszemléletet és aktivitást, amit tőlük láttam.”

 

 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik