Ha unokád szülei határokat szabnak számodra gyermekük nevelése, gondozása, ellátása kapcsán, az a legkevésbé szól rólad! A legtöbb esetben egészen más rejlik a háttérben, melynek ismeretében nem csak másként fogod látni a kapcsolatotokat, de nagyszülőként a lehetőségeid is tágabb teret kapnak.

Unokánk szülei sokszor korlátokat, szabályokat, vagy akár számunkra szokatlan kéréseket is meghatározhatnak gyermekük ellátásával kapcsolatban. Ez azonban nem azért történik, mert nem bíznak bennünk vagy mert képtelennek tartanak minket a nagyszülői feladatokra!
 

A mai szülőknek sem könnyű

A mostani szülők vállát számunkra szinte elképzelhetetlen mennyiségű stressz - információ, szerep, elvárás - nyomja. Igyekeznek mindent megtenni azért, hogy döntéseikkel gyermekük egész életét pozitívan befolyásolják. Olvasnak, tájékozódnak sok más között nevelési elvekről, ideális alvásidőről, egészséges táplálásról, gyermekeknek ajánlott képernyőidőről, és megtalálni mindenben a legideálisabbat. Témák, kérdések, melyek egytől-egyig lényegesek, és a szülők a legjobbat szeretnék gyermeküknek – márpedig nem egyszerű megtalálni az egyensúlyt az információáradat és saját megérzéseik, belső hangjuk közt.

 

Ők csak a legjobbat szeretnék gyermeküknek - Tegyünk mi is így!
 
Ha pl. unokánk szülei azt kérik, hogy a gyerek este 7 előtt vacsorázzon, vagy ne feküdjön le 21 óránál később, azzal nem minket kontrollálnak, hanem nap mint nap azon fáradoznak, hogy számtalan szerepük és feladatuk közepette is igazán alapos, előrelátó, tökéletes, de legalábbis elég jó szülők lehessenek, egy zajos, bizonytalan, állandóan változó és kritikus világban. 

Ha együttműködünk velük, azaz harag, drámázás és megkérdőjelezés nélkül elfogadjuk és tiszteletben tartjuk kéréseiket, azzal megerősítjük az önmagukba vetett hitet, amire igazán szükségük van, és egyúttal a küztünk lévő bizalmas kapcsolatot is megerősítjük.

De hogyan segíthetünk nekik igazán?

- A „mit akarok kapni” és a „többet akarok az unokámmal lenni” helyett azt a kérdést tegyük fel: mi a család igénye?

- Ismerjük el, és említsük meg a pozitívumokat, valamint érdeklődjünk őszintén!

- Tegyünk fel nyitott kérdéseket! Például: Mire van szükségük? Mi az, ami igazán kihívást jelent számukra a mindennapokban? Hogyan tehetjük könnyebbé a hetüket?

- Hallgassuk meg a válaszaikat és arra alapozva ajánljuk fel a támogatásunkat.

- Buzdítsuk őket arra, hogy bátrabban hallgassanak saját intuícióikra.

Természetesen nem kell a negatív érzéseinket sem lenyelni, lehetünk őszinték, de érzéseinket keretezzük szeretetteli szavakkal! Pl. „Keveset láthatom az unokám!” helyett: „Úgy látom, mindent megtesztek a kicsiért, és sok erőfeszítésetek van a mindennapokban, igazán jó szülők vagytok. Miben segíthetek a jövő héten, hogy könnyebb legyen nektek, és én is lássalak benneteket egy kicsit?”

Ez a hozzáállás természetes módon teszi lehetővé, hogy bizalmasabb, erősebb kapcsolódás alakuljon ki a családtagok közt, és hogy egyre több és jobb minőségű közös időt tölthessünk az unokáinkkal is!
 

 

 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik