Ahogy közeledik a Mikulás és a karácsony, a legszebb ajándék, amit adhatunk unokáinknak, a velük töltött meghitt idő. Bartócz Ilona „Jön a Mikulás” című, szívhez szóló meséje tökéletes választás ezekre a téli estékre.
Ez a kedves történet rendkívül fontos tanítást is hordoz. Arról mesél, hogyan találhatjuk meg az örömöt a közös készülődésben, és az erdei állatok példáján keresztül mutatja meg a gyerekeknek, hogy legyenek önzetlenek és ne kössék feltételekhez a szeretetüket.
Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet szem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell. A hó világos volt, a Nyuszi gondolatai meg sötétek.
Egyszer csak zajt hallott, megállt, hegyezte a két tapsifülét. Mi ez a zaj? Valami pattog... Beleszimatolt a levegőbe: füstöt értett. Egy kicsit félt a Nyuszi, de kíváncsisága legyőzte a félelmet, s indult arrafelé, ahonnan a zajt hallotta. Egy vén tölgyfa alá ért. A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott, tüzet rakott éppen, pattogtak a tűzre rakott száraz gallyak, vékony kis füstcsík szállt a magasba.
- Jó napot, Barna Mackó! - köszönt a Nyuszi. - Látom, tüzet raksz. Minek az a tűz?
- Jó napot, Nyuszi! Hogy minek a tűz? Ma este jön a Mikulás, remélem, ajándékot is hoz majd. Lehet, hogy fázni fog a lába, gondoltam, hadd melegítse meg a tűznél... És ha már ég a tűz, főzök egy kis levest. Mondd csak, nem adnál a Mikulás-levesébe egy-két káposztalevélkét?
- Szíves örömest - mondta a Nyuszi. - Hazaszaladok érte!
Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visszatért a tölgyfa alá, fényesen égett a tűz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrándozott.
- Én makkocskát hoztam a Mikulás-levesbe! - kiáltotta, mikor meglátta Nyuszit. - Nagyon finom lesz ez a leves!
- Magam is úgy gondolom – mondta a Nyuszi, és beledobta a káposztaleveleket a csuporba, melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott.
- Szóljunk az Őzikének is! Mókus, ugrándozz el Őzikéért!
Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, hamarosan visszatért Őzikével.
- Illatos füvecskét hoztam a Mikulás-levesébe! - mondta Őzike. A Kisróka még nincs itt?
- A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leveshez - mondta Nyuszi. - Ne is hívjuk ide!
- De bizony idehívjuk! - mordult föl Barna Mackó. Hívjunk ide mindenkit az erdőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás-levesbe, akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast, Kismadarat; bízd csak rám, Nyuszi, tudom én, hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti, ha együtt várunk rá itt a tűz körül!
Nyuszi megbillentette a bal fülét:
- Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tűzet, te kavarod a levest, te hívd meg a vendégeket is.
Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek. Egérke búzát hozott a Mikulás-levesbe, Kismadár fenyőmagot, Kisróka és Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött, hogy minél fényesebben égjen a tűz.
És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást.
Fotó: Freepik
