Aranyosi Ervin nevével az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhattak a versesköteteket olvasók éppúgy, mint az internetezők. A költő verseit nem véletlenül övezi nagy népszerűség: közvetlen egyszerűséggel, gazdag szókinccsel megírt műveit szívesen szavalják egyre szélesebb körben. Sorai reményt, derűt, őszinte öniróniát és szívből jövő érzelmeket sugároznak.

A költő két, kortalan szerelemről írt, csodálatos versét hoztuk el nem csak Valentin-napra.
 

Szemedbe nézek…

Szemedbe nézek, s rám ragyog,
szívedbe látok, s ott vagyok.
Ölelni vágylak kedvesem.
Álmaid titkon meglesem.

Szívedbe látni vágytam én,
csalogatott, mint lámpafény,
s mint lepke, úgy szálltam bele,
s így lettem máris egy vele.

Közös az álmunk, s vágyaink.
Szerelmet váró álmaink.
Miénk a perc, a pillanat,
s nem baj, a világ hogy szalad.

De idebent, csak mi vagyunk,
egymás lelkén nyomot hagyunk.
Miénk a perc, a pillanat,
rabbá vált szívünk, így szabad!

Reánk talált a szerelem,
így váltál eggyé Te, velem.
Vonzott a fény, a mágnesem,
s nem lehetsz másé már Te sem.

Egymásra leltünk, s jó veled,
szemem csak nézi szép szemed,
s nincs a világon szebb dolog.
Legyünk hát együtt boldogok!

Örökké ünneplő szívek

Mi sose vártunk a Valentin-napra,
a szívünk mégis, mindig ünnepelt.
Le-le ültünk néha egy-egy padra,
s lelkünk a másik hangjára figyelt.
Tettük a dolgunk, van is szép családunk,
a gazdagság a lelkünkben lakott.
A kincs vadászat, nem a mi világunk,
– ki arra vágyott, az már mind halott…

 

Forrás: versek.aranyosiervin.com
Fotó: Freepik