A mai rohanó, zaklatott életvitel a gyermekeket sem kíméli. A szülők erejükön felül igyekeznek minden téren helytállni, ám így a gyermekeket megnyugtató közeg helyett gyakran csak a stressz veszi körül.

Sokszor már a kisebbek is zaklatottak, fáradtak, emiatt akár agresszívek is. Hogyan járulhat hozzá a megoldáshoz egy nagyszülő? Egy szerető nagymama levelében elmesélte nekünk.

„64 éves boldog nagymama vagyok, 3 tündéri unokám van, akik már nem kicsik: 5, 9 és 14 évesek. Még emlékszem, milyenek voltak a saját gyerekeim, és mondhatom: nem ilyenek.

Pedig ők is hárman voltak, így aztán a férjemmel mi sem voltunk híján a zajnak, káosznak és otthoni feladatoknak, miközben mindketten dolgozni jártunk... Mégis, egyiküknél sem tapasztaltam olyan feszült állapotot, mint az unokáimon!

Fiam és menyem is sokat dolgoznak – menyem még tanulni is eljár -, és megértem, hogy ma enélkül nehéz boldogulni. De valahogy mintha nem jutna idő és elég odafigyelés a gyerekekre. Úgy értem, érzelmi odafordulás. Mindent megkapnak, iskolába járnak, van tiszta ruhájuk, a családdal programokra és nyaralni is járnak – mégis hiányzik valami.
 

Minden alkalommal azt érzem és látom, hogy az unokáim egymást túlordítva, feszülten, sőt, néha erőszakosan kommunikálnak egymással.
A tévét megpróbálják túlharsogni. Telefon a kezükben.
Mindenre „ugranak”, szerintük mindig más a hibás, alapjáraton is idegesek, borúlátóak (főleg a kamasz unokám), és különös módon mintha az egész világra haragosak lennének. 
És folyton karikás a szemük! Menyem szerint este alig lehet őket ágyba parancsolni és legtöbbször vitával telik az este, amit persze a bűntudat követ...

Mikor náluk vagyok, próbálom megfigyelni, mi történik. És azt hiszem, rájöttem, mi hiányzik. A lelassulás, elcsendesedés, a ráérős beszélgetések, a képernyő nélküli kikapcsolódás, és az elegendő alvás.

Persze beszélgettem erről a fiammal, aki igazat is adott, de azt mondta, nagyon nehéz változtatni a napirenden - ahogy ő fogalmaz: a „húzós” hétköznapokon.
 

Ezért amellett, hogy óvatosan adtam nekik pár jó tanácsot, igyekszem kompenzálni mindezt. Hetente-kéthetente bevállalom őket legalább egy éjszakára - és meghoztam a Nagyi Szabályait!

Azóta egészen másként térnek haza tőlem, sőt, a fiamék is igyekeznek átvenni néhány trükköt. Valójában ezek nem trükkök: csak olyan szokások, melyek valóban megnyugtatják a gyerekeket.

Mindig azt mondom: a kedvesség, a nagyi sütije és a zene mindenre képesek! No de kezdjük az elején!

 

1. Először is, mire van szüksége minden embernek? Feltétel nélküli szeretetre! 

Ha utálatosak és feszültek, mikor átjönnek hozzám, olyankor is kedvesen, ugyanakkor kissé semlegesen fordulok feléjük. Hagyok nekik időt az áthangolódásra, és azt mondom, „kimegyek a konyhába sütni, ha van kedvetek beszélgetni, ott leszek”. Legkésőbb a jó illatokra megérkeznek…

 

2. Mielőtt jönnek, felkészülök:
Megveszem a hozzávalókat a kedvenc ételeikhez, sőt, veszek egy-két füstölőt is, amitől hangulatossá válik a lakás. Imádják! Füstölő helyett néha illatos párásítást végzek, fahéjjal és narancshéjjal, az otthonosság érzetét adja és megnyugtatja őket!

 

3. A hétköznapok zaját és a képernyőzést kizárom!
Helyette számtalan más lehetőséget ajánlok fel nekik. Igyekszünk a kertben lenni, bent pedig sosem a tévé szól, hanem gyönyörű klasszikus zene (nagyon halkan, hogy ne legyen zavaró sem!) vagy meditációs hanganyag a háttérben.

 

4. Minimális kötelesség van - de az VAN:
Fürdeni, fogat mosni, együtt asztalhoz ülni KELL, és tisztelettel szólunk egymáshoz.

 

5. A vacsora a Nagyi_Unoka Kupaktanács ideje. Nagyon szeretik!
Együtt ülünk asztalhoz és evés közben is lehet beszélgetni, de nem teli szájjal. Elmeséljük, kivel mi történt a héten: mit érez, mi volt a legvidámabb és legnehezebb történés, mi okozott fájdalmat, örömet, kinek mi az új hobbija, lett-e új barátja… Természetesen végig is hallgatjuk egymást. Javaslatokat is tehetünk a másik problémájára. Fantasztikus, mennyi feszültség elszáll így a gyerekekből!

 

6. Nem a tanulásról szól az ittlétük, de ha magolnivaló van, és igénylik, segítek nekik
Így mikor hazamennek, már nem kell annyit tanulniuk. Ez megkönnyebbülés számukra és a szülőknek is.

 

7. Választhatnak mesét, filmet, programot
Már amennyire az én kereteimbe is belefér. (És azt kell mondanom, a gyerekek ebben rendkívül empatikusak.)

 

8. Esti szertartásaink vannak, amit imádnak (még a nagy is!)
Esti kakaózás, barchoba, választható társas és habfürdő. Reggel együtt mozgatjuk át magunkat - a mi nagyon mókás tud lenni -, aztán pedig közösen bundáskenyeret sütünk! 

 

Nincs csodapirula, nem kellenek nagy dolgok.
Egymás felé fordulás, idő, csend, élmények, őszinte érdeklődés és beszélgetés.

Ha ezt beépítettük az együttléteinkbe, újjászületnek a gyerekek is. Mert ők is fáradtak, őket is sok feladat terheli, amire a külvilág zaja csak rátesz egy lapáttal. A gyerekeknek manapság nagyobb szükségük van a nyugodt töltődésre, szeretetre és kapcsolódásra, mint valaha!
 

Találjunk rá a módot!"

 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik