Versek szavalóversenyre gyerekeknek: 11 aranyos, vidám vers magyar költőktől, amit minden gyerek örömmel megtanul

Hatalmas öröm, amikor a kisunokád szavalóversenyre készül - de vajon melyik verset mondja majd el?

Ebben próbálunk segíteni: bár a magyar irodalom tele van szebbnél szebb költeményekkel, most 11 aranyos, gyermekeknek is megfelelő verset válogattunk össze neked magyar költőktől április 11., a költészet napja (ami József Attila születésnapja) alkalmából. Olvasgassátok, tanulgassátok szavalóversenyre - vagy csak úgy!



1. Kányádi Sándor: Az okos kos
Lucskos, latyakos
ősz vége volt, akárcsak
most,
mikor vásárra vittek egy kost.

Szép nagy állat volt,
fajtiszta racka,
sajnálta is nagyon a gazda,
de nem volt mit tenni,
mivel a kos nem tudott
viselkedni.
Mindig tilosba járt,
s volt úgy, hogy hetekig
odahált,
máskor meg naphosszat
tekergett kedvére,
(mint akinek nincs meg
a leckéje),
s mikor már rosszat
gondolhattak volna,
hogy most aztán vége:
farkas vagy medve
valami megette,
csak előállt, mintha
mi sem történt volna.
Tűrt, tűrt a pásztor,
aki egyébként jámbor
ember hírébe állott,
és még büszke is volt olykor
a kosára,
de egyszer csak megelégelte
a dolgot.
Tarisznyát vett a vállára,
szarvon fogta a kost, és
elvitte a szóban forgó
őszi vásárra.

Tetszett a kosnak a vásár,
s hogy annyi újat láthat,
kíváncsiságból szarvára is vett
egy mézeskalácsos sátrat.
Lett erre riadalom,
lárma:
- Vigyázzon, ember, a kosára,
ha már nem tudta megnevelni!
Erre a pásztor a kosnak,
a kos a kalácsosnak,
a kalácsok meg a földre estek.
Kicsin múlt, hogy össze nem verekedtek.
Aztán meg a garázda
kos egy kofa kosarára
vetett
szemet,
s dézsmálni kezdte,
mint egy mihaszna kecske.
- Hogy kerülne már rúdra bőröd! -
eképpen zsörtölődött,
a most már cseppet sem jámbor
pásztor.
- Hogy lenne belőled pörkölt,
te ördög,
te átok! -
S nyomatékul botjával reávágott.

Módfelett mulattatta a népet
a látvány.
Most
valaki hozzájuk lépett.
- Pörköltet mondott, bátyám?
Úgy legyen!
Mészáros vagyok, s a kost
ezennel megveszem. -
Meg is vette, sokat nem alkudoztak.
Indulni kellett máris
a kosnak.
S indult a pásztor is
megkönnyebbülten:
- Na végre, hogy tőled is
megmenekültem.
Haza is ért még délre.
S hát ki jön szembe véle
az udvaron? Ki az ördög?
- Kos ez, nem pörkölt!
- Ne-e-em bizony, gazdám,
volt eszed, de nekem is volt ám.

Mit eddig sose tettem,
ezennel megjelentem,
meghalni nem volt kedvem,
s amikor észrevettem
a hentes kését, menten
a hátuljának mentem,
s a késével, mit megfent,
szépen a sárba nyekkent,
talán még most is ott van
a pocsban.
Hol van az előírva,
hogy buta minden birka?!
A vásár különben szép volt,
én szeretem a cécót.

Próbált még néhányszor
túladni rajta a pásztor,
vitte vásárról vásárra,
de hiába:
a kosból nem lett pörkölt.
A pásztor meg csak zsörtölt,
s hűséges barátok lettek,
mire megöregedtek.

2. Varró Dániel: Szösz néne
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán,
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.

Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére.
- Hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dúdolásban, Szösz néne?
- Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?

- Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi sem búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm!

Futottak a Takarítók a teraszhoz,
sipítoztak máris: - Szösz néne!
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán.
Szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
- Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne!

3. K. László Szilvia: A kis lajhár Alajos
Lajháréknál nagy az öröm
született egy aranyos,
igen bájos,
igen ügyes,
igen jámbor,
igen eszes,
gyönyörű szép lajhárbaba:
a kis Lajhár Alajos.

Ám, hogy telnek napok, hetek
jön a gond is, rengeteg.
Olyan sírós,
hangja éles,
túl mozgékony,
néha rémes!
Súgnak-búgnak a rokonok:
- Jaj, de furcsa egy gyerek!

Sóhajtoznak a lajhárok,
nem tetszik már senkinek.
Rendes lajhár:
lusta, lomha,
nem szaladgál
bolond módra!
Kérdezgetik a testvérek:
- Ő már mindig a mienk?
Visszavinni nem lehet?

Sír az anyja, morog apja,
kérik durván, szelíden:
- Ülj le kicsit!
- Figyelj jobban!
- Ne kiabálj már a boltban!
- Legalább néha pihenj!
- Nyugodj már meg, kicsinyem!

Orvos látja, de hiába,
nem segít a pirula.
Telnek napok,
telnek hetek,
nő, csak nő
a lajhárgyerek.
- Rendes lajhár már nem lehet -
suttogják a faluban.

Ám egy napon nagyot fordul
kis lajhárunk élete.
Jön egy cirkusz,
befogadják,
légtornászként
alkalmazzák.
Nevét zúgja a közönség,
s egyre nő a sikere.

Büszke már a lajhárcsalád:
- Milyen ügyes csemete!
- Olyan fürge, olyan kecses!           

- Csodáljuk, ez természetes!
Lajháréknál ilyen sikert
nem ért még el senki se!


4. Csukás István: A nagy papucstolvaj
A nagy papucstolvaj éjjel
nagy ravaszul mélyen alszik,
így álcázza magát, ezért
őrá senki nem gyanakszik.

Mint csecsemő a bölcsőben,
horkolászik kosarában,
hogy is lehetne ő tolvaj,
ily képpel, s az ő korában?

Hisz a foga is még tejfog,
a lába is rövid, gyenge,
összevissza lóg a feje,
a mozgása ügyetlenke.

Ilyen ő, az én kiskutyám,
ártatlanság élő szobra!
Papucstolvaj? Ugyan kérem!
Rá se néz a papucsokra.

Akkor ki járt bent a házban,
akkor ki járt kint a kertben?
Töprengtem, míg csupasz talppal
papucsomat keresgettem.

Az ágy alatt kotorászok,
de hiába, nincs ott semmi,
pedig este oda tettem,
tehát mindnek ott kell lenni.

S ha tüdőgyulladást kapok,
vagy isiászt vagy reumát?!
Az ajtóból vigyorogva
hallgatja e morgós dumát.

Gyanakodva nézem, gyanúm
lassan-lassan az égig ér,
ő kirohan, én utána:
és a kert, mint egy csatatér!

Telistele papucsokkal,
itt egy fél pár, ott a párja,
téli, nyári keveredve,
mintha szellem-táncot járna.

Rámnéz: Gyere, játsszunk, morgós,
az örömöt ingyen adják!
Így van, szólok, papucs helyett
kapsz azért egy pöttyös labdát!


5. Nagy Bandó András: Amit nem értek
Nem értem Piroskát, a farkast se értem,
ezért a mamámtól folyton újra kérdem:

Mért élt az erdőben egyedül a néni?
Mért nem tudtak néki közellátást kérni?

Mért játszott a farkas színlelve nagyanyát?
Mért őt ette előbb, s mért nem az unokát?

Hogy fért el az anyó a farkas hasába?
Hogy bírta el őket anyóka vaságya?

Mért kellett cipelni farkashoz a követ?
Mért nem lőtt a vadász, ha ilyenkor lövet?

Hogy lehetett szomjas az ordas a kőtől?
Mért kellett levarrni hátulról-előről?

Mért nem volt egy puska otthon a vaságyban?
Hogy maradtak élve farkasunk hasában?

Mért kell egy farkasnak két embert is enni?
Amiket nem értek, egyelőre ennyi.


6. Erdős Virág: Béci és az égi pékség
Mi ez a nagy, vidám kékség?
Hogyhogy mi?! Egy égi pékség.

És az a kis izé benne?
Hát mi lenne?!

Tarkabarka és finom:
épp a kedvenc muffinom!

Ott készítik, helyben!
Kigondolják (fejben)
aztán ködből jól kigyúrják,
(vigyáznak, hogy el ne szúrják)

tesznek bele hódarát,
megkenik az oldalát
felhő hátán kelesztik,
aztán szélnek eresztik

forró, nyári napon sütik:
így készülnek ott a sütik.

Eső veri, kopogós,
attól olyan ropogós.

Na jó, jó, de ki a pék?

Ezt se tudod?

Mondd meg légyszi!

Hát a Béci!


7. Békés Márta: Hétfőn a hetes még nagyúr
Hétfőn még nagy úr a hetes,
hatalma is félelmetes,
mindenkit felír, aki rossz,
mert hétfőn még minden tilos,
elbánik bárki csibésszel,
még a barát sem kivétel,
ablakot nyit, csak neki jár,
táblát ő mos, ez a szabály,
ülni senki sem merészel,
osztály vigyázzt, ha vezényel,
jelenti a napot s időt,
és hogy ki nem váltott cipőt,
meg hogy ki hiányzik s miért,
és hány fő, akit tetten ért
titokban galacsint, ha gyúr;
Hétfőn a hetes még nagy úr.
 
Kedden a hetes már kedvesebb,
segíthetsz neki egy keveset,
ha e kegyért cukrot kaphatott,
tőle bárki tárhat ablakot,
ám naplóhoz nem nyúl, csak barát,
és még büszkén kihúzza magát,
de későket nem ír föl menten;
Kedvesebb már a hetes kedden.
 
Szerdán a hetes már lustul,
miénk a tábla krétástul,
hatszor is lemossuk mi magunk,
dátumot ingyen írhatunk,
legyintünk, mikor fegyelmez,
végül úgyis megkegyelmez,
már nem olyan félelmetes;
Lustul már szerdán a hetes.
 
Csütörtökön a hetes is másol
elmaradt házit valaki másról,
ám ez alatt dolga lenne tenger,
a hetes is valahol csak ember,
mi segítünk, ez a rend minálunk,
matricáért mindent megcsinálunk,
csak a jelentésre legyen gondja:
Ma egy kicsit csütörtök van, mondja.
 
Pénteken a hetes is már fárad,
kicsit késett, azért piheg párat,
szenvedései ma véget értek;
A hetesnek legszebb nap a péntek!


8. Juhász Magda: Álomhajó
Aludni szeretek, aludni jó,
mert elindul velem egy nagy hajó.
Utasa megannyi tarka sereg,
királyok, tündérek és hercegek.

Amikor meglátnak köszöntenek:
- De jó, hogy megjöttél te kisgyerek.
Velük járhatom a tengereket,
a kapitányuk is én lehetek.

Van egy kis sziget, mely igen csodás,
ott lakik régóta egy óriás.
Nem félek tőle, mert vidám fickó,
igaz, hogy nagyra nőtt, de szíve jó.

Vidáman fogad, ha megérkezem,
és mindig boldog, hogy játszhat velem.
Mikor a vállára felültet ő,
magasabb vagyok, mint a hegytető.

Egy éjjel kalózok támadtak rám,
de persze kéznél volt a parittyám.
Ettől a sok zsivány úgy megijedt,
elúsztak, és szabad lett egy sziget.

A sziget lakói éljeneztek,
azt mondták királyuk én lehetek.
Koronát, kincseket hoztak oda,
de én már vágyódtam újra haza.

Így szóltam: - Köszönöm jó emberek,
nem kell a királyság, a kincsetek,
mert van egy kis ország, egy kis falu,
ott vár sok jó barát, és az anyu.

És reggel amikor hazaértem,
anyunak én mindent elmeséltem.
Nem lettem király, és hős se talán,
de büszkén nézett rám édesanyám.

Aludni szeretek, aludni jó,
elvisz, és visszahoz az a hajó.
Sok kaland történik éjjel velem,
de mégis itthon a legjobb nekem.


9. Kovács Barbara: A csacsi
Kéne nekem egy csacsi, de egy olyan igazi!
Azt hiszem, jól tudnék vele játszani.
Mufurcnak hívnám és adnék neki enni
és úgy szeretném, mint ahogyan senki.

Apa kinevetett, és vett egy videót.
Jobb lett volna csacsi, az nem fogyaszt áramot.
"Új kocsira gyűjtünk, érted? Új kocsira"
Nyafogtam, hogy "jó, de miért nem csacsira?"

"Jaj fiam, hagyjál már ilyen butasággal,
mihez is kezdenénk egy makacs jószággal?
Hol szaladgálna? És mivel etetnéd?
És hol aludna? Talán az ágyadba vinnéd?"

"Kimértem. A szobámba épp befér egy csacsi.
Csak az ágyamat kéne egy kicsit arrébb tolni.
És igen. Aludni bevinném az ágyba,
nem is kéne más, csak tán még egy párna."

Anya azt mondta: "jaj, fiam, ne légy ilyen buti,
lakásba nem való egy igazi csacsi!"
Jó. De ha megnövök, veszek egy nagy kertet,
ültetek bele kórót, vetek bele füvet,
és nem veszek videót, és nem veszek új kocsit,
lesz sok pénzem, és végre vehetek egy csacsit!


10. Iván Magda: Kicsi vagy nagy?
-Petikém, húzd gyorsan a cipődet,
hiszen nagyfiú vagy már!- mondja reggel anyu.

-Petikém, ne szürcsölj, mint a malac,
hiszen nagyfiú vagy már! - mondta délben anyu.

-Petikém, elég legyen már a tévézésből,
hiszen te még kisfiú vagy! - mondta este anyu.

-Anyu, miért van az, hogy reggel és délben nagy vagyok,
estére kicsi leszek? - kérdeztem anyut.

-Összemegyek, mint a tej? Elfogyok, mint a vajas kifli?
Töpörtyűvé töpörödöm, mint a zsírszalonna darabok? Akkor
Én most kicsi vagyok, vagy nagy?

-Hol kicsi vagy, hol meg nagy. Van amihez még kicsi vagy,
van, amihez már elég nagy! - válaszolt anyu.

-Szóval, ezt mondta, de meg nem nyugtatott. Máig sem tudtam
eldönteni, hogy kicsi vagyok, vagy nagy vagyok!


11. Nemes Nagy Ágnes: A titkos út
Hogyha most elindulok,
aztán balra fordulok,
egy kis útig, titkos útig
lábujjhegyen eljutok.

Egyik oldalt házak háta,
fal a másik oldalon,
és a lombok zöld szakálla
átömlik a kõfalon.

Nem jár erre senki, senki,
csak talán a Nem-tudom-ki,
az is akkor, hogyha kell,
kézenfogva Senkivel.

Messze innen utcalárma,
messze dong a kisvasút,
így bujik a -
pszt, pszt!
így lapul a -
pszt, pszt!
titkos
út.

Fotó: Pixabay