Hogyan születnek a nagymamák? - Julcsi, egy ötéves óvodás kislány gondolatai, szavakba öntve

Hogy miként születnek a nagymamák? Egy kedves olvasónk, Skolik Ágnes küldte el nekünk a novelláját, melyben - egy ötéves képzeletbeli kislány, Julcsi bőrébe bújva - elgondolkodott ezen a nagyon is fontos kérdésen, mégpedig akkor, amikor első unokájának megszületését várta. Olvasd el te is a kedves írást!

Hogyan születnek a nagymamák?

(Julcsi, az 5 éves óvodás kislány szemével. Julcsi egy kitalált kislány.)

A nagymamák először kislánynak születnek. Aztán nagylányok lesznek, és azután anyukák.
Akkor születnek a nagymamák, amikor az anyukák megtudják, hogy a gyereküknek gyereke lesz, tehát hogy unokájuk lesz.
Ők már ettől kezdve nagymamák, egészen addig, amíg meg nem halnak.

A nagymamák sokat sírnak.
Már akkor sírnak, amikor kiderül, hogy nagymamák lesznek.
Aztán sírnak, amikor megszületik a kisbaba. Sírnak ha beteg, de akkor is, ha túl egészséges.
Sírnak, amikor először a kezükbe veszik, és amikor először rájuk mosolyog, és ettől kezdve minden jó és rossz dolog miatt sírnak. De az is lehet, hogy ilyenkor csak valami por megy a szemükbe....

Persze, boldogok is ám, és sokat nevetnek.
Például amikor meglátják az első ultrahangos fotót.
Akkor elhiszik, hogy ők igazi nagymamák, és akkor nevetnek. És közben persze sírnak is.

A nagymamák mindent megengednek az unokának.
Ennek a szülők nem örülnek, ezért  a nagymama megígéri, hogy többet nem lesz ilyen, de persze utána is lesz, csak akkor titokban kell tartani!



A nagymamák szeretnek játszani.
Bármikor meg lehet kérni, hogy mamiiiiiii, játsszuuuunk! És akkor leül a szőnyegre, kicsit szokott ilyenkor jajgatni, hogy jaj, a derekam, de pár perc alatt elfelejti.

A nagymama mesélni is szeret. Mindenfélét, amit kérek. És énekelni is. Igaz, ilyenkor a szüleim nevetgélni szoktak és pusmogni, de nem tudom, miért?

A nagyi jól főz és süt. Mindig megkérdezi: mit főzzek neked, kisbogaram? És akkor nekem az összes finomság eszembe jut, és nem tudok dönteni.
Amikor sütit csinál, szoktam segíteni. Ilyenkor a fülemtől a lábam ujjáig csupa liszt vagyok, de ezen mindig jót nevetünk.

Persze a mami minden másban  is segít. Elvisz engem az oviba, vagy hazahoz. Vigyáz rám, amíg anyáék szórakozni mennek. Vasalni is szokott, mert az anyukám nem szeret.

Szóval, jó ha van egy gyereknek nagymamája, mert az olyan, mintha két anyukája lenne, csak az egyik öregebb és néha jajgat.

Én örülök, hogy nekem vagy nagymamám, és szeretném, ha mindig is lenne, és sosem halna meg. És az is jó, hogy nekem kettő nagymamám is van, mert így tudják egymást váltogatni abban, hogy éppen melyikük szeretgessen engem.

Ha nagy leszek, én is szeretnék nagymama lenni, sütni, főzni, és egy kicsit jajgatni, de énekelni lehet, hogy nem fogok, hogy ne nevetgéljenek rajtam.
De lehet, hogy mégis fogok. Addig majd eldöntöm.

Szerintem nagymamának lenni a legjobb a világon. Mert a nagymamáknak biztosan van legalább egy gyerekük, de inkább több, és azoknak is van egy gyereke, de inkább több, és akkor az egész világ gyerekekből és nagymamákból áll!

Szerző: Skolik Ágnes
Kép: Pixabay