6 játékos fejlesztő gyakorlat, iskolába készülő gyerekeknek

Tapasztalataim szerint manapság már az iskolaválasztás is erősen próbára teszi a szülők idegeit, hosszas tanakodás, mérlegelés, részletes információgyűjtés előzi meg a döntést. Aztán jön a felvételire (!) való felkészítés, gyakorlás, majd az izgalom, hogy sikerül-e a vágyva vágyott intézménybe bejuttatni a csemetét. Egy szó, mint száz, csupa stressz és izgalom övezi sok családban ezt az időszakot.

„Ki ne szeretné legjobb helyen tudni imádott unokáját?”
Arról külön lehetne elmélkedni, hogy miért is tulajdonítunk ilyen kiemelt (véleményem szerint túlságosan is kiemelt) jelentőséget az általános iskola kiválasztásának. Most azonban egy kicsit más oldalról szeretném az iskolakezdés gondolatát körüljárni.

Nagyszülőként sem könnyű megélni ezt az időszakot. Természetesen ki ne szeretné a lehető legjobbat adni, a lehető legjobb helyen tudni imádott unokáját? De első és legfontosabb szabályként álljon itt is az, hogy fogadjuk el, a választás és a döntés a szülők feladata. Természetesen, ha kérik, elmondhatjuk saját meglátásunkat, de a legjobb szándékkal se bombázzuk az egyébként is stresszes szülőket a mi meglátásainkkal, ötleteinkkel, véleményünkkel!

3 dolog, amit egészen biztosan NE tegyünk, ha első osztályba készül szemünk fénye:

1.    „Így nem viselkedik egy iskolás” - kerüljük!
NE emlegessük fel úton-útfélen, hogy ő már nagy iskolás, és egy nagy iskolás így nem tesz, így nem viselkedik, így nem beszél, stb., stb., stb. Ne rakjunk a vállára felesleges terhet! A váltás, az új környezet, az új feladatok, egyáltalán az ismeretlenbe való belépés még akkor is izgalommal tölti el a kicsit, ha várja az iskolát. Ne nehezítsük a dolgát!

2.    „Az iskolában nem lehet majd…” - kerüljük!
NE mondogassuk, hogy az iskolában mit nem lehet majd (ennyit beszélni, ugrálni, stb.) és mit kell majd (figyelni, szótfogadni, stb.) csinálni! Ez az életkor a hihetetlen tudásvágy és érdeklődés kora - ne törjük le a gyerek kedvét azzal, hogy máris korlátokkal fenyegetjük!

3.    Előre tanítgatás – kerüljük!
NE gyakoroltassuk a különféle, ráadásul elég változó színvonalú foglalkoztató füzetekből! NE tanítgassuk előre! Különösen igaz ez ott például, ahol esetleg már van olyan óvodástárs vagy a miénkkel egykorú ismerős gyermek, aki már tud olvasni, és a család hajlamos azt hinni, hogy ezért az olvasni nem tudó gyermekük hendikeppel indul majd az iskolában.

3+3 dolog, amivel sokat segíthetünk az iskolába készülő unokánknak

1.    Beszélgetés - beszéltetés
Beszélgessünk vele sokat! Meséltessük azokról az eseményekről, amik napközben történtek vele! Keressük azokat a könyveket, amelyekben sok, mozgalmas kép van: beszéltessük a képről a gyereket! Mondjon minél több bővített mondatot az eseményekről! Határozzon meg irányokat (előtte, mögötte, alatta, stb.), viszonyokat (kisebb-nagyobb, keskenyebb-szélesebb, hosszabb-rövidebb, stb.). Gyűjtsünk minél több jelzőt egy-egy tárgyról, személyről, akár verseny formájában is. Ez a fajta tevékenység sokat segít majd az olvasásnál, hang és betűtanulás előkészítésekor.

2.    Koncentrációt fejlesztő feladatok - játékosan
Játsszunk „keresős” játékokat! Ehhez már kiváló könyvek vannak, de az interneten is találhatunk számos ötletet. Játszhatunk „mi változott” játékokat is (egy kendővel letakarunk néhány tárgyat, és felváltva változtatunk rajtuk valamit; elsőként eltűnhet az egész tárgy, de változtathatunk a sorrenden, az irányon, valamely részletén egy tárgynak). A figyelem koncentráció és a megfigyelőképesség fejlesztésére egyaránt alkalmasak ezek a játékos feladatok.

3.    Írást előkészítő feladatok - játékosan
Gyúrjunk tésztát, válogassunk babot, lencsét, fűzzünk száraz tésztát vékony spárgára (itt a formák ritmikus váltakozására is figyelhetünk), válogassunk 4-5 cm-esre vágott cérnaszálakat – és máris előkészítjük a finommotoros mozgásokhoz az aprócska kezeket. És persze mindez játéknak sem utolsó!

4.    Játékos számtan
Kérjük meg a kisunokát, hogy segítsen a mosáshoz színek szerint szétválogatni a ruhákat, vagy párosítsuk együtt a megszáradt zoknikat. Meg is számolhatjuk közben, kinek hány zoknit, pólót, nadrágot tettünk a szekrényébe. Megbeszélhetjük, miből volt több, miből volt kevesebb.

5.    Stresszoldás családi történetekkel
A stresszes iskolakezdés elkerülésére mesélhetünk vicces emlékeket saját vagy a szülők kisiskolás éveiből. Elmesélhetjük, nekünk, vagy Anyának, Apának mi esett nehezére az iskolában, hogyan oldódott aztán meg a dolog. Egy a fontos: érezze a gyermek, hogy ha szorong, tart az iskolától, az nem az ő gyengesége, hanem az ismeretlen helyzettel együtt járó érzelmi állapot, DE lehet ellene tenni, elmúlik, nem fog állandósulni, ha tesz(ünk) ellene.

6.    Pozitivitás
És ha az iskola szóba kerül, arról beszéljünk, milyen jó lesz, hogy mennyi mindent fog tudni, milyen sok új gyereket fog megismerni, mennyi vidám dologban lesz majd része…

…hiszen hosszas tanakodás, mérlegelés, részletes információgyűjtés után Anya, Apa végre megtalálta a legjobb iskolát, és ott ugye sok mindent meg fog tudni a szuper tanító néniktől, csupa izgalmas, és vidám dologban lesz majd része.

Szerző: Gécziné Galla Krisztina
Fotó: Rawpixel