Játszótéri konfliktusok - Mikor kell a nagyszülőnek beleavatkoznia?

Már szinte megszoktuk, hogy aki motorral vagy babakocsival érkezik, vagy egy játékbabát, kisautót, vagy labdát hoz a játszótérre, annak használatára bőven akad jelentkező. Hiszen a másik játéka mindig érdekesebb, mint a miénk, és hiába van kismotorunk nekünk is otthon, olyan biztosan nincs, mint a másik gyermeknek.

Az unokának tanulnia kell a társas viselkedést
Ahogy gyakran esik szó a fizikai, értelmi, érzelmi fejlődésről, ne felejtsük el, hogy a társas viselkedést is meg kell tanulni a gyermeknek. Nagyon fontos azt is szem előtt tartanunk, hogy a unokánk kiegyensúlyozott, egészségesen szocializált, a társadalomba könnyen beilleszkedő viselkedésének elsajátításáért is felelősek vagyunk.

Mikor kell a nagyszülőnek beleavatkoznia?
Ha probléma nélkül cserélnek játékot, vagy adják oda egymásnak, amit a másik elvesz, vagy esetleg már elkér, akkor természetesen hagyjuk szó nélkül őket és örüljünk, hogy már kapcsolatba lépnek egymással, és milyen ügyesen megoldják a helyzetet. Ha viszont elindul a huzavona, vagy különösen, ha az egyikük elkezd kiabálni, vagy sírni, azonnal közbe kell lépnünk.

Ha a mi unokánk az, aki kérés nélkül elvette a másik játékát, ezzel neki szomorúságot okozva, nyomatékosan és határozottan mondjuk el neki, hogy kérés nélkül nem veszünk el semmit, és adja vissza a másik gyermeknek, hiszen megbántotta őt.

Tanítsuk meg az unokának a kérés fogalmát!
A „kérés” fogalmát már attól kezdve kötelességünk tanítani a gyermeknek, mihelyt odahoz nekünk valamilyen tárgyat. Lehet ezt játékosan, mondókaszerűen is gyakorolni otthon: kérem-köszönöm-tessék, illetve: „megnézhetem?”, „játszhatok vele”? stb.

Szabad nevelés – magatartási problémák?
Ma divatos olyan mértékben szabadon nevelni, hogy egyáltalán nem szólunk bele ezekbe a szituációkba. Ezzel azonban azt érjük el, hogy unokánkat ki fogják közösíteni az óvodában, iskolában, menekülni fognak tőle a társai, és komoly magatartási problémái adódnak majd.
Figyeljünk oda unokáinkra, és segítsük őket abban, hogy kialakuljanak bennük a társas együttélés helyes normái, hogy később bárhol, bármilyen körülmények között megállják a helyüket, és boldogok legyenek!

Homor Márta
védőnő
www.vedonoblog.hu