Figyelemzavar, magatartászavar - Mikor kell szakemberhez fordulni?

Az iskolás gyerekek szüleire és nagyszüleire sok izgalom és várakozás jellemző, főként a kezdeti időszakban: hogyan fog viselkedni, meg tud-e majd felelni az elvárásoknak, oda tud-e figyelni mindenre? A gyerekek ilyenkor még sokszor a felnőttek segítségére szorulnak.

Magatartászavar - kinőhető vagy kezelni kell?
Az iskola első néhány hónapjában a tapasztalt pedagógusok hamar fel tudják térképezni melyik gyerek milyen képességű, kitől mit lehet elvárni. A szülőkkel való folyamatos kapcsolattartás segíti az ő munkájukat.
Néhány hónap elteltével azonban előfordulhat, hogy a szülő azzal szembesül, gyermeke nem üli végig a tanórákat, fel-felugrik, beszélget, mindenre zajra-neszre figyel, és emiatt lemarad a többiektől. Ilyenkor felmerül a kérdés:

• Miért nem figyel oda a gyermekem a tanórán?
• Miért kell folyton szólongatni, hogy koncentráljon, hogy csak egy dologgal foglalkozzon?
• Ki fogja ezt nőni, vagy segítségre van szüksége?

Ez a viselkedés életkori sajátosság is lehet, mivel „az iskolába óvodás kerül” (Vekerdy Tamást idézve), mégis az átlaghoz viszonyítva sokszor felmerül, főként, ha nem szűnik meg, hogy valamilyen zavar állhat a háttérben.

"Az iskolai rendszer teljesen másképpen működik, mint az óvoda"
A mai világban csecsemőkortól kezdve rengeteg inger éri a gyermekeket: telefoncsörgések- és beszélgetések, tévé, rádió, zenelejátszó hangjai, az utca zaja. Ahogy okosodnak, úgy szűrik ki a számukra fontos ingereket, és kizárják azokat, melyek nem hordoznak fontos információt.

A figyelemkoncentrációt leginkább próbára tevő terep az iskola. Az iskolai rendszer teljesen másképp működik, mint az óvoda. A gyerekek számára ez óriási váltás, nagyon leterheli őket, és akadnak olyanok, akik kicsit nehezebben veszik az akadályokat. A jó tanítók tudják, és értik ezt, és türelemmel terelgetik diákjaikat.

Ha a nagyszülők ezeket a tüneteket tapasztalják, kérjék meg a szülőket, hogy forduljanak szakemberhez:

1.    Figyelemprobléma, szétszórtság:
- nem lehet hosszabb ideig lekötni a figyelmét, nem fejezi be a munkáját, nem követi az utasításokat,
- otthon sem figyel, nem emlékszik, nem tud hosszabb ideig meghallgatni valamit,
- állandóan unszolni kell, hogy azt tegye, amit kívánunk tőle,
- az adott feladat közben elkezd valami egészen mást csinálni,
- nem emlékszik az utasításra. (Egyéni foglalkozás során azonban jól teljesít.)

2.    Impulzivitás:
- akkor akarja érvényesíteni az akaratát, amikor éppen akarja,
- meggondolás, és a következmények mérlegelése nélkül cselekszik,
- saját életkoránál éretlenebb módon cselekszik (kb. 4 évesnek megfelelően),
- gyorsan idegessé válik, ha a dolgok nem úgy alakulnak, vagy az emberek nem úgy viselkednek, ahogy ő szeretné,
- a játékokat tönkre teszi, testvéreit, osztálytársait bántja,
- sokszor sérül, tönkreteszi a ruháját, játékait,
- szobája rendetlen, öltözete elhanyagolt,
- előfordulhat, hogy gond van a vizelet-, és vagy széklet visszatartásával is.

3.    Hiperaktivitás:
- csecsemőkorától kezdve nagyon aktív,
- állandóan mozgásban van (dobol a kezével, lóbálja a lábait),
- nem képes sokáig színezni, olvasás közben gyorsan elveszíti az érdeklődését, az asztalnál is fészkelődik, és még tévét sem tud nézni nyugodtan,
- mindig a középpontban akar lenni.
Emellett megfigyelhető lehet még, hogy hangulata ingadozó, vagy nincs félelemérzete, alacsony a tűrőképessége, dühkitörések jelentkeznek nála.

Figyelemzavar - a nagyszülő is sokat segíthet
Ha az unokánál a szakemberek (pszichológus, pszichiáter) figyelemzavart állapítanak meg, annak kezelése főként orvosi feladat. A gyógyszeres kezelés mellett egyéni-, illetve családi terápiára is sor kerülhet.
Ha a zavar ételallergia következtében alakult ki, akkor fontos az étrend megváltoztatása is!

Enyhébb esetekben azonban a szülő/nagyszülő, és a pedagógus is sokat segíthet a gyermeknek:

• Fogadjuk el, és ismerjük meg a gyermek problémáját, beszéljük meg vele is, hogy milyen nehézségekkel kell együtt élnie. Jó, ha tudja, hogy ezek leküzdhetők.
• Tegyük rendezetté környezetét.
• A szülők/nagyszülők és a pedagógusok legyenek következesek vele szemben.
• Tegyük képessé arra, hogy felelősséget érezzen magatartásáért: azonnal jutalmazzuk a jó viselkedését, és jelezzük a rosszat (pl. nem foglalkozunk vele, beküldjük a szobájába).
• Állítsunk fel kevés, egyértelmű, könnyen betartható szabályokat!
• Fő alapelvek vele szemben: a határozottság, a következetesség, az egyértelműség, és a kiszámíthatóság.
• Amit kívánunk tőle, csak egyszer mondjuk el.
• Előzzük meg a dühkitöréseit.
• Ha mégis kialakult, akkor várjuk meg, míg megnyugszik, és utána beszéljük meg vele a történteket.
• Járassuk olyan sportra, amiben sikerélménye lehet: ilyen a futás, úszás, dzsúdó. Nem szabad azonban őket túlfárasztani, jusson elegendő idő a pihenésre is.

A fővárosban, többek között, a Vadaskert Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia szakembereihez lehet fordulni segítségért, de természetesen minden területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat, vagy Nevelési Tanácsadó is készséggel áll a hozzájuk fordulók rendelkezésére.

További hasznos információk elérhetőek a http://www.fimota.hu vagy a http://www.figyelemzavar.hu weboldalakon.

Szerző: dr. Árvainé Koczok Márta
Felhasznált irodalom:
Paul H. Wender: A hiperaktív gyermek, serdülő és felnőtt. Figyelemzavar egy egész életen át. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1997.
Fotó: FreeDigitalPhotos