A nagyinál nyaralás 5 aranyszabálya: így lesz örömteli az unokákkal töltött idő

Ülök a teraszon, kezemben limonádé, bennem pedig nagy elszánás, hogy bepótolom az év során felhalmozódott olvasási lemaradásomat. A szomszédos telken egy nagymama és egy anyuka nyaral egy 10 év körüli kisfiúval. A telkek kicsik, így egyszer csak azon kapom magam, hogy a limonádét szürcsölgetve a következőket hallom:

Anyuka: - Végre kimozdultál az elől a nyomorult tévé elől! Nem győzöm mondani, hogy legalább most használd ki, hogy nincs suli és játszhatsz a levegőn! Menj vissza és vedd fel a papucsod, mert hideg a fű…

Gyerekhangot nem hallok, csak az ajtó csattanásából gondolom, hogy a kánikulai csúcsokat döntögető nyárban a kisfiú baktat vissza a papucsáért. Újabb ajtónyitás után:
Anyuka: - Bekented magad?  
- Igen. – hangzik a válasz.
- Gyere, hadd nézzem meg! A hátadra még kenek, mert meg fogsz égni. Várj még, amíg beszívja magát a naptej, különben az egész leázik rólad a vízben! Most hová mész? Ugye nem tévézni akarsz megint?!
- Nem, csak iszom egy kis jegesteát.
- Állandóan azt a cukros löttyöt vedeled, persze, hogy nem eszel rendesen ebédet! Igyál inkább vizet. De ne a hűtőből, mert az nagyon hideg, meg fog fájdulni a torkod, aztán beteg leszel nekem!

Gyerek el, kisvártatva vissza. A vízcsobogásból gondolom, bement a medencébe.
Nagymama: - Vizezd be a fejed, mert napszúrást fogsz kapni! De ne csak locsold, bukj le rendesen!

Újabb csobogás, majd ugrások hangja.
- Kimered a vizet a medencéből, játsszál rendesen!
- Ez neked a rendes játék, hogy idétlenkedsz a matracon? Miért nem találsz ki valami értelmesebb dolgot? Most hová mész már megint?
- Bemegyek a legómért…
- Ilyen vizesen? Bújj ki a vizes nadrágodból, és húzz fel egy szárazat, mert megfázol! Hol a törölköződ?

Zajok-zörejek; feltehetően törölközés, naciváltás…
- Hová tetted a törölközőt? Terítsd ki a nadrágoddal együtt! És húzd fel a papucsod, ha bemész!
Kisvártatva csörgés - jól ismert hang: a legók kiborítva a teraszon.
- Most ezt muszáj volt? Meddig fog tartani, amíg összeszeded? Rakd vissza a dobozba, onnan is ki tudod válogatni, ami kell!
Hallom a kockák visszamerésének hangját. Kis ideig csönd, valószínűleg épít kis barátom…
- Hová mész már megint? - hallom a nagymama hangját.
- Meg szeretném mutatni Anyunak, mit építettem.
- Ne rohangálj már állandóan ki-be, olyan vagy, mint egy sajtkukac. Ha anyád elkészült az ebéddel, majd kijön, akkor is meg tudja nézni. Amúgy mit építettél?
- Ez egy roham-tengeralattjáró. Kutatóhajó.
- Olyan nincs is. Miért nem csináltál inkább egy motorcsónakot vagy egy vitorlást?
Válasz nincs, de újra vízcsobogás hangját hallom.
- Nem vetted át a fürdőnadrágod! Most mit fogsz felvenni, ha kijössz? Azt hiszed, győzzük árammal meg mosószerrel, hogy naponta 4-5 nadrágot elhasználj? És egyáltalán, hogy jutott eszedbe bevinni a legót a vízbe!

Itt elfogyott a limonádém és a türelmem is… Hurrá, nyaralunk? Hogyan pihen így a felnőtt és a gyerek?

Családi nyaralás, a nagyszülőkkel közösen

A nyaralás a kikapcsolódásról szól. Arról, hogy egy kicsit mást, másként csinálunk, mint a hétköznapokban. Ráadásul, ha vagyunk olyan szerencsések, hogy mindezt más környezetben is tehetjük, akkor duplán használjuk ki az alkalmat! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy szabályok nélkül kell nyaralni! Az állandó fegyelmezés, kézi vezérlés helyett azonban inkább már a pihenés elején fektessünk le néhány alapszabályt, amihez mindenkinek mindig tartania kell magát, a felnőtteknek is.

1. Nagyszülőként ne írjuk felül a szülők szabályait
De ezek tényleg ALAP szabályok legyenek! Például mielőtt bemegyünk a házba, meg kell törölközni; ebéd 13-14 óra között van; lefekvés fél 9h-kor, lámpaoltás 9h-kor. Ne legyen végtelenített a lista. A gyerekekkel közösen alakítsuk ki a szabályokat, így könnyebben rávehetők lesznek azok betartására, és nem érzik úgy, hogy kalitkába zártuk őket. Nagyszülőként ne írjuk felül a szülők alapszabályait!

2. Kerüljük a titkos szövetséget az unokával
Természetesen lehetnek olyan megállapodások, amik csak akkor élnek, ha mi vigyázunk az unokára. Ezek azonban ne a szülők háta mögött kötött titkos szövetségek legyenek - például csak napi 1 gombóc fagyi engedélyezett általában, de a mi nagyszülői szívünk egy titkos kis összekacsintással többet is enged, hanem a konfliktusmentes együttlétet segítő egyezségek. Például vízbe csak együtt megyünk, mert nekem az úgy a biztonságos, a megnyugtató, hogy nem kell esetleg a partról rohanni, ha segítség kellene.

3. Beszéljük át, ki mikor vigyáz a gyerekre
Ha a szülőkkel együtt megyünk nyaralni, jó, ha még az indulás előtt szánunk arra időt, hogy megbeszéljük, ki mit vár a közös nyaralástól, ki mit szeretne csinálni az együtt töltött idő alatt. Ennek megfelelően be tudjuk osztani, ki mikor vigyáz a gyerekekre, hogy a másik pihenni tudjon. Ha önellátóak leszünk a nyaraláson, megbeszélhetjük, mikor ki főz/mosogat, így megoszlanak a terhek, és elkerülhetőek bizonyos súrlódások.

4. Amikor az unokák nálunk vannak, nem élhetjük a megszokott hétköznapokat
Fogadjuk el, hogy ha az unokák nálunk töltik a nyár egy részét, akkor nem élhetjük a saját megszokott hétköznapjainkat. Nem várható el a gyerekektől, hogy kizárólag hozzánk, a mi szokásainkhoz alkalmazkodjanak. Különösen igaz ez akkor, ha kicsi gyerekre vigyázunk, akinek van egy megszokott, kialakult napirendje. És persze akkor sem feltétlenül egyszerűbb az eset, ha nagyobbak az unokák. Itt is feltétlenül szükség van az igények egyeztetésére. Például, ha mi hajnalban kelünk, de unokánk szíve szerint csak az ebédre kászálódna ki az ágyból, kössünk ésszerű kompromisszumot! 10 óráig lehet aludni  - egyébként elmegy az egész nap-, de akkor mi se kezdjünk el jelentőségteljesen csörömpölni fél 7-kor az edényekkel.

5. Ne akarjuk az unokát egyfolytában nevelni
Egy biztos, akár a szülőkkel együtt, akár csak magunkban nyaralunk az unokákkal: NE IRÁNYÍTSUNK, NE NEVELJÜNK FOLYTON! Beszélgessünk, kérdezzünk, érdeklődjünk, de hagyjuk meg a gyerekeknek a magukban eltöltött idő csendjét, az alkotás örömét. Legyen a nagyszülőkkel együtt töltött idő a béke és a feltöltődés ideje. Mi pedig örüljünk neki, hogy a gyerekek változatosságot, újabb élményeket, újabb tapasztalatokat hoznak az életünkbe. Ez is a kikapcsolódás egyik formája, még ha időnként fárasztó is. És ha úgy érezzük, összecsapnak a fejünk felett a hullámok, gondoljunk arra, hogy marad még az évből jó néhány napunk a pihenésre.

Szerző: Gécziné Galla Krisztina
Fotó: Freepik/katemangostar