Ahogy a gyerekek kamaszodnak, majd felnőnek, a szülő-gyermek kapcsolat folyamatosan változik, alakul, mikor pedig unoka érkezik a családba, ismét változhat a felállás. Ez természetes folyamat, de mindenkinek az az érdeke, hogy a dinamika jó irányba fejlődjön. Odafigyeléssel, egymás iránti tisztelettel és jó kommunikációval stabil és szeretetteli maradhat a családtagok közti kapcsolat!

Mit tehetünk a családi kötelékek egészséges és harmonikus működéséért? Íme, az alapok!

1. Konfliktusok - kompromisszumok

A nagyszülők jellemzően jóval kevesebb időt töltenek az unokákkal, és ha ebben a szűk idővallumban szeretnének bepótolni mindent, előfordulhat, hogy szembemennek a szülői kérésekkel, ami súrlódáshoz, rosszabb esetben veszekedéshez, távolságtartáshoz vezethet.
A konfliktusokat nyíltan és intelligensen kell oldani, a szabályokat közösen átbeszélve. Fontos, hogy sose hagyjuk, hogy a gyerek oldja meg a mi kapcsolati problémáinkat! Az ő dolga: gyereknek lenni.
 

2. Hogyan lehet szoros kapcsolatunk az unokákkal?

Ennek egyik alapvető feltétele a nagyszülők és a szülők közti kapcsolat megfelelő minősége. Ebben a közegben válik lehetségessé az, hogy a szülők jó szívvel hagyják a gyermeket a nagyszülőknél, és az, hogy a nagyszülők is érezzék azt a bizalmat, ami lelkesítő és támogató számukra. 
Ha elég minőségi időt tölthet együtt nagyszülő és unoka, az minden generáció számára előnyös: más és új benyomásokkal gazdagítja a gyerekeket, lélekben és fizikailag is fiatalon tartja az idősebb generációt, a szülők pedig több időt kapnak a párkapcsolatuk és énidejük megélésére. 

3. Programok

Nincs szükség drága utazásokra vagy állandó jövés-menésre a jó kapcsolathoz. A gyerekek imádják a nagyszülők történeteit, életmeséit, és bármi egyszerű, közös tevékenység szép emlékként épül be az emlékezetükbe. Egy strandolás, sütés-főzés vagy kertészkedés éppen elég a derűs együttléthez. Legyünk nyitottak a fiatalok dolgaira, engedjük, hogy tanítsanak nekünk új dolgokat, ez is remek lehetőség a kapcsolódásra!
Legyenek „csapatépítő” programok, azaz a három generáció is töltsön együtt időt, akár egy kellemes túra, akár egy közös mozizás vagy rendszeres hétvégi ebédek alkalmával. Ez mindenkiben megerősíti a kötődést és össztartozást.
 

4. Mit NE?

A közös családi programok által szorosan tarthatjuk a kötelékeket. Mellőzzük azonban a szurkálódó, bíráló megjegyzéseket (ez persze minden családtagra vonatkozik!). Ilyenek például:

Bezzeg amikor én voltam fiatal…
De mi is így csináltuk, és látod, felnőttetek!
Kap ez a gyerek enni?/Nincs egy rendes ruhája…
Miért nem hívsz többször? 

Természetesen kifejezhetjük a problémáinkat, érzéseinket (pl. hogy jólesne a szorosabb kapcsolattartás), de ne erőltessük rá magunkat a másikra, hiszen mindenkinek megvan a saját élete, ezt bizonyos fokig tiszteletben kell tartanunk. El kell fogadnunk, hogy gyermekeink felnőttek, döntésképesek, és legtöbbször valóban elfoglaltak. Mindez könnyebb akkor, ha a családon kívül másban is megtaláljuk önmagunkat (hobbi, baráti társaság, kulturális programok) és akkor is értelmet adunk szabadidőnknek, ha nem vagyunk együtt. Ugyanakkor tudjunk nemet is mondani, ha úgy érezzük, valami már meghaladja az erőnket.

5. A gyerekek maradandó emlékei az érzések lesznek

A gyerekek a békés, derűs légkörben épülnek lelkileg és mentálisan is. A feszültségekkel teli, vibráló vagy nyomasztó alaphangulat igen káros, és bizonytalanságban tartja a gyerekeket. Felnőttként a mi feladatunk, hogy a harmónia fenntartásán, a családi béke megteremtésén dolgozzunk. Ez a legtöbb, amit adhatunk gyermekeinknek.

 

Fotó: Freepik