Hűséges nagymama és nagypapa olvasóink megfogalmazták nekünk, hogy miért is van olyan nagy szüksége a nagyszülőnek az unokára és az unokának a nagyszülőkre. A csodálatos és rendkívüli érzést nehéz szavakba önteni, de olvasóinknak sikerült. Éljenek a nagymamák és nagypapák és a boldogságot sugárzó unokák! Hűséges nagymama és nagypapa olvasóink megfogalmazták nekünk, hogy miért is van olyan nagy szüksége a nagyszülőnek az unokára és az unokának a nagyszülőkre.

Az Imádom az unokám Facebook oldalunkon nemrégiben megjelentettünk egy kedves posztot arról, miért is van szüksége az unokáknak a nagyszülőkre - hiszen az unokák nem tudnak csak úgy maguktól elkényeztetődni.

Erre reagálva rengeteg kedves hozzázólás született: megtudtuk tőletek, hogy milyen mély érzéseket él át a nagyszülő, amikor az unoka közelében lehet. Sokan, sokféleképpen igyekeztetek szavakba önteni az érzéseiteket, amit unokák iránt éreztek. Mert ilyenkor a nagyszülő megáll, és egy pillanatra elakad: el sem tudja mondani, hogy mennyire szereti az ő drága unokáit.



Elárultátok nekünk többek között azt, hogy mennyire más "hangja van a háznak", amikor hazamennek az imádott unokák; mi egy igazi nagymama dolga; és hogy nyolc unokát is lehet-e egyformán szeretni. (Csak hogy ne kelljen végig izgulnod a cikket, eláruljuk: lehet).

A sok-sok komment közül nehéz volt választani - álljon itt most egy kis válogatás tőletek!

Így írtok ti, nagyszülők - az imádott unokákról...

"Nem csak kényeztetjük az unokákat, hanem szigorúan, de sok szeretettel, törődéssel, odafigyeléssel segítünk nekik. No, és nekünk is szükségünk van az unokára! Jó látni a kisunoka fejlődését, hallgatni a csiripelését, szinte átlényegülök, amikor együtt vagyunk. Nevetünk, játszunk együtt, érdekes témákról beszélgetünk. És szólni kell a nagypapákról is. Mi szerencsés nagyszülőknek mondhatjuk magunkat, mert együtt unokázunk. Amit a nagypapa képes az unokának nyújtani, azt én nem, és ez fordítva is igaz. A nagypapa együtt szerelget az unokánkkal, közösen megjavítják a rossz játékokat. Ha kell, a nagypapa kincses ládát készít. És teszik ezt a nagypapák mind sok-sok türelemmel. Éljenek a nagypapák sokáig!"
(S. L. Ildikó)


"Nekünk nagyszülőknek is égetően szükségünk van az unokákra! Úgy vélem, hogy segítenek nekünk a gyerekeink kirepülésekor bennünk ragadt szeretet levezetni. Elvégre nem dajkálhatok egy felnőttet..."
(Sz. Tibor)


"A mi kisunokánk egy gyönyörűséges hercegnő, bár tudom, hogy mindenkinek a sajátja a legszebb. Egy unokának a nagypapájára is épp annyira nagy szükség van, mint a nagymamájára. Egy nagypapa épp úgy el tud olvadni egy csodálatos mosolytól, egy ártatlanul kimondott szótól, mint a nagymama. Amikor az unokák haza mennek, olyan üres lesz a ház, hogy nem találjuk helyünket. Ilyenkor azokból az elhangzott szavakból, gesztusokból táplálkozunk, amik elhangzottak - egészen a következő találkozásig. Ilyenkor az idő mindig ólomlábakon jár."
(T. Józsefné)


"Én a Józsi nagyapámat szerettem nagyon. Mások szerint morgós vénember volt, mégsem úgy emlékszem rá, hogy egyszer is rám mordult volna. Így felnőtt fejjel azt mondanám igazi paraszt értékekkel bíró ember volt, aki szerette az állatokat és a földet. Együtt mentünk tejért a csarnokba a kannával, font, mesélt; bodzapuskát, fűzfa sípot faragott... Én 5 éves forma voltam, amikor egy csendes napon itt hagyott bennünket. Örökre. Örültem volna, ha tovább van velünk."
(P. Zsolt)


"Csodálatos dolog nagyinak lenni! Ezt az érzést csak akkor tudjuk meg, és éljük át, amikor azzá válunk. Az unoka egyetlen mosolyától elolvadunk!"
(B. Nándorné)


"Az öregségben egy jó dolog van: az unokák."
(S. Ildikó)


"Korán váltam nagymamává. Most 68 éves vagyok, és az én drága unokáim most töltötték be a 23. és 25 életévüket. Örülök, hogy ilyen hosszasan követhettem életük minden momentumát, és szeretném is még egy jó ideig követni sorsukat. Ellenben a hangsúlyok megváltoztak mára. Felnőtt unokáimmal ma már barátként tudunk beszélgetni, személyes életükről, a régmúltról, az élet igazán fontos dolgairól. A kötődés mértéke nem változott, sőt! Hálát adok a Teremtőnek, hogy ezt a csodát megélhettem és megélhetem."
(R. Edit)


"Nekünk, nagyiknak az unokákra nagy szükségünk van, mert ez kettőnk között egy különleges kapcsolat."
(Márta néni)


"A kölcsönös szeretet...imádat...élmény... - mind ez elmondhatatlan. Ezt érezni, tapasztalni kell!"
(Cs. Margó)


"Nincs nagyobb boldogság egy unokánál!"
(S. Ilona)


"Egy unokát nem csak kényeztetni kell, hanem tanítani is. Tanítani sok mindenre. Játszás közben fel sem tűnik nekik, hogy miközben foglalkozunk velük, tanulnak."


"A kényeztetés a nagyik dolga."
(N.Sz. Kata)


"Imádom mind a nyolc unokámat! Mindegyiket külön-külön van miért imádni"
(G. Istvánné)


"Ez mind-mind csodálatos dolog, amit előttem leírtatok. De tudjátok meg, hogy ezek a dédunokákra még jobban vonatkoznak. Csodaszép megérni azt, hogy dédi mama lehess."
(H. Piri)

Köszönjük Nektek, hogy megosztottátok velünk az érzéseiteket!
Fotó: Laurie Goodman Photography
Forrás: Imádom az unokám! - Facebook oldal