Turistajelzések: 11 fontos turistajelzés, amit taníts meg a gyereknek, hogy könnyebben tájékozódjon az erdőben, kirándulóhelyen

A családi kirándulás, túrázás során sokszor felbukkannak a fára, kőkerítésre, természetes kövekre festett turistajelzések, amelyek nélkül nem kell szó nélkül elhaladni, hanem érdemes már a kisgyermekek figyelmét is felhívni ezekre a jelekre.

A természetben a jelzéseket jól látható tereptárgyakra festik fel. A természetjárás során a színjelzést - a térképpel ellentétben - a felfestés színe mutatja. (A térképen, amivel most nem foglalkozunk, az út színjelzését és jelzéskódját piros betűvel az útvonal mellé írják).

Az alábbi összeállításunk abban segít, hogy közös túrázásotok alkalmával elmagyarázd a gyereknek, unokának, melyik szín, illetve jelzéskód mit is jelent. Így a gyerek legközelebb már tudni fogja, hogy egy-egy jól sikerült túra végén forrás, várrom vagy épp egy izgalmas barlang fog rá várni.

Színjelzések - milyen színű turistajelzésekkel találkozhatunk?

Fontossági sorrendben a következő színjelzések ismertek: kék, piros, sárga, zöld.

Jelzéskódok: sáv, kereszt, négyzet - mire utalnak?

Sávjelzés a fontosabb kiindulási pontoktól (például vasút, villamos, hajó és autóbusz állomásoktól, illetve megállóhelyektől) más hasonlóan fontos pontokig terjedő és a hegységeken (tájegységeken) keresztülvezető turistautak jelzésére szolgál.


Ezek közül:

•     a kék sávjelzést az országos jelentőségű, több tájegységen és legalább egy hegységen átvezető utak jelzésére (Országos Kéktúra, Kohász Kék, Bükki Kék, Börzsönyi Kék, Balatoni Kék),
   
•     a piros sávjelzést legalább egy hegységen átvezető utak jelzésére (például Közép-Dunántúli Piros, Dél-Dunántúli Piros Túra, Rákóczi turistaút),
   
•     a sárga sávjelzés és a zöld sávjelzést pedig (az úgynevezett Északi Zöld kivételével) az előbbieken kívül, helyi jelentőségű, hegységi vándorutak jelzésére alkalmazzák (például a Bükki Jubileumi Körtúra, Mecseki Zöldtúra).

   

Kereszt jelzés olyan átkötő vagy összekötő, illetve rövidítő utat jelez, amely általában sávjelzéstől sávjelzésig vezet (például Márianosztra - Nagyirtás - Kisirtás P+). Ezt a fajta jelzést valamely sávjelzésből kiágazó és valamilyen fontosabb ponthoz (például állomáshoz vagy megállóhelyhez) vezető útjelzésére is alkalmazhatják (például Kóspallag - Szokolya, kisvasút v. m. K+).


Négyzet jelzés általában a sávjelzésekből kiinduló és szálláshelyre, lakott településre vezető, illetve az azoktól jövő utakat jelöli (példáulNagybörzsöny - Nagy-hideg-hegy th. K□). Ezt a fajta jelzést is alkalmazzák valamely sávjelzésből kiágazó és valamilyen fontosabb ponthoz (példáulállomáshoz vagy megállóhelyhez) vezető útjelzésére is. Ha a leágazás 2 km-nél hosszabb, ezt szöveges táblával jelölni kell. Például Bükk-tető, S - Nagybarca S□.
 

Kör jelzés forrásokhoz (kutakhoz, illetve egyéb ivóvízvételi helyhez) vezető, és az azoktól jövő rövid, legfeljebb 2 km hosszú utakat jelöl. Ez a jelzés is többnyire más, azonos színű jelzésből indul ki. Például Mátrafüred, Kalló-völgy - Rákóczi-forrás PO.



Háromszög jelzéssel a hegytetőkre (csúcsokra), kilátópontokhoz (kilátótornyokhoz) vezető utakat jelölik. Ha a leágazás 2 km-nél hosszabb, ezt szöveges táblával jelölni kell. Ez a jelzés is rendszerint más jelzésből indul ki (például Dömös, Szentfa kápolna - Vadálló-kövek - Prédikálószék - Király-kút PΔ.



L alakú jelzés a romokhoz, műemlékekhez, földvársáncokhoz vezető, illetve az azoktól jövő rövid (legfeljebb 2 km) utakat jelzi. Ez a jelzés is rendszerint más, azonos színű jelzésből indul ki (például Drégelyvárnál PL, ill. Bükkszentlászló - Nagy-sánc SL).

 

Omega jelzéssel a barlangokhoz vezető rövid (legfeljebb 2 km) utakat jelölik. Ez a jelzés is többnyire más, azonos színű jelzésből indul ki (pl. Nagymaros, Szent-Mihály-hegy S - Remete-bg. SΩ).

   


Körséta jelzéssel rövidebb kirándulásokra alkalmas, a kiindulópontba (pl. parkolóhely) jelzésváltás nélkül visszavezető útvonalakat jelölik (pl. Dobogókő környékén P ill. K körséta jelzések).




A négyzet, a kör, az omega, és az L jelzéseket leágazó jelzéseknek nevezzük - közülük általában csak a négyzet jelzéseknél fordul elő a 2 km-nél hosszabb útvonal.

A négyféle színt és a nyolcféle jelzésalakot figyelembe véve összesen 32-féle jelzés lehetséges.

Az egyik legfőbb szervező elv, hogy a színek (és alakzatok) az útvonalak megkülönböztetését segítsék elő. Két azonos jelzésű út ne találkozzon, egy jelzés lehetőleg ne ágazzon el (ezért lett átfestve K +-re a Kohász Kéktúra egy része Upponynál).
A túramozgalmi igazolóhelyhez vezető leágazásokhoz „pecsét” jelet szoktak festeni.
A fő jelzésekhez sorolandó új jelzések a következők: „függőleges kettős sáv” (MSSZ) és „kerékpáros” (KEF).

A turistajelzések méretei
A jelzések szembetűnőbbé tétele céljából a színes ábrákat fehér, fekvő téglalap alakú alapra festik. A fehér alap mérete 12x10 cm. Szükség esetén a rendesnél nagyobb jelzéseket is alkalmaznak, amelyeknek fehér alapja 13x18, 18x24 cm méretű. Az ezen belül alkalmazandó jelzések méretei is ennek megfelelően nagyobbodnak. Ilyen nagy méretű jelzések alkalmazandók olyan helyeken, ahol a jelzések csak egymástól nagyobb távolságra helyezhetők el (például tisztásokon, réteken, mezőn, legelőkön, tarvágásokon és ritkás ligeteken átvezető utak mentén).

A turistajelzések elhelyezése
Mivel az útjelzések nem a gyakorlott túravezetőknek, hanem minden természetkedvelő részére készülnek, a jelzések elhelyezésél fő szempont volt, hogy bárki biztosan elérje úticélját.

Alapvető szabály, hogy a jelzések mindkét haladási irányból jól láthatók legyenek. E követelmény elérése céljából a jelzéseket - a lehetőséghez képest - nem az utakkal párhuzamosan, hanem általában (lejtőkön mindig) azokra hozzávetőlegesen merőlegesen (45-80°) szokták a rendelkezésre álló tereptárgyakra (fák, sziklák, oszlopok) elhelyezni, mégpedig a tárgyak mindkét haladási irányba eső oldalán, de nem feltétlenül mindig ugyanannak a tereptárgynak két oldalán.

A jelzéseket lehetőleg 20 cm vagy annál nagyobb átmérőjű, sima kérgű (bükk, gyertyán, fenyő), nem mohás, gombás, hanem egészséges, élő (!) fákon helyezik el, mégpedig általában valamivel a szemmagasság fölött, a járásszinthez képest körülbelül 1,8 - 2,2 m magasságban. Az átlagosnál jóval magasabban szokták a jelzéseket elhelyezni olyan helyeken, ahol a szándékos rongálással lehet számolni, valamint ahol az egymástól nagyobb távolságra elhelyezett jelzések könnyebb felismerhetőségét kell ilyen módon biztosítani.

Fátlan utak mentén a jelzéseket a távbeszélő-, villanyoszlopokon, ill. azok beton lábazatán, út menti köveken vagy sima felületű sziklákon helyezik el.

Olyan esetben, amikor a jelzés kellő sűrűségét megfelelő tereptárgyak hiányában nem lehet biztosítani (pl. réteken, mezőkön) póznás jelzéseket alkalmaznak. Erre a célra kb. 3 m hosszú póznákat ástak a talajba 50 cm mélyen. A póznák végére az erőszakos elfordítás vagy kihúzás megakadályozására keresztfát vagy keresztlécet erősítettek.

Kirándulnátok? Korábbi cikkünkben 10 kevésbé ismert hazai kirándulóhelyet mutatunk be, kattints »

Forrás:  Wikipédia
Kezdőfotó: kirandulasok.com