Karácsonyi versek II.

Fésüs Éva: Álmodik a fenyőfácska
Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyére,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.


Donászy Magda: Karácsonyfa
Karácsonyfa, karácsony
Arany dió zöld ágon.
Csillagszóró, gyertyafény
Ég a fenyő ünnepén.
Csilingel a csengettyű
Szép vagy fenyő, gyönyörű.


Donászy Magda: Áll a fenyő
Áll a fenyő
Az erdőben,
Zöld ruhában,
Ünneplőben.

Tél van. Ága
Csupa hó,
Ráfújta a
Télapó!


Fehér Karácsony
Havazik, havazik…
Meg sem áll tavaszig.
Tán az egész világ
Hó alatt aluszik.

Hó alatt aluszik,
Pilláját se nyitja,
Hó alatt aluszik
Kertünkben a fűzfa.

Álmában barkát bont;
Csupa fehér bársony…
Azt hiszi tavasz van,
S itt van a karácsony.

Itt van a karácsony,
Most nyílik virága,
Hócsillagot bontott
Minden bokor ága.

Ünnepel a tél is;
Felöltözött szépen,
Kint sétál az utcán
Ünnepi fehérben


Szathmáry József Maryjoz: Boldogok a csillagok Forrás: Poet.hu
Székre állok,
nagy leszek,
ajtórésen belesek.
Sül a beigli teteje,
menni, menni befele
Ezüst csengő szól szerényen,
csillag ragyog fenn az égen.
Kis Jézusnak szól az ének,
istállóban bárány béget
Betlehemi csillagok,
én is, én is itt vagyok.
Hoztam Neked levelet,
beleírtam: szeretet.
Templomharang búg a csendben,
fehérlik a hó köröttem.
Boldogok a csillagok