Őszi versek gyerekeknek

Csanádi Imre: Levélsöprő
Köd szitál, hull a dér,
lepörög a falevél:
földre szökik, szemétnek,
aki éri, ráléphet, -
sziszegő szél söpri-hajtja,
hullongó hó betakarja.


Csukás István: Őszi tücsök
Őszi tücsök hegedül, cirr, cirr,
száll a réten át.
Őszi tücsök egyedül hegedül,
keresne meleg szobát.

Hűvösek a reggelek, cirr, cirr...
deret szór az ég.
Vadlúd, gólya elmentek,
nem szól a kelep rég.
Viráglakó tündérek, cirr, cirr...
nem táncolnak már.
Patakra se hajolnak,
holdfényben sem dalolnak,
elrepült a nyár!

Gombához dönti hátát, cirr, cirr,
hegedülget a tücsök,
felszedték a szamócát,
csak hallgatja e nótát
a tors, az ág, a nád, a bürök.

Jó volt, míg a búza közt, cirr, cirr,
ugrándozott a tücsök,
csúfolta az egeret
meg a sánta verebet,
varjút, mókust, gyereket...
Jó volt, míg a búza közt,
ugrándozott a tücsök!

Szól a tücsök-hegedü, cirr, cirr,
száll a réten át.
Őszi tücsök egyedül hegedül,
keresne meleg szobát.