Csukás István gyerekversei - 11 aranyos vers gyerekeknek, a Süsü és a Pom Pom népszerű szerzőjétől

Április 2. egyébként több szempontból is jeles dátum: ekkor van az Autizmus világnapja és a Gyerekkönyvek Nemzetközi Napja is, a nagy meseíró és költő, Hans Christian Andersen tiszteletére, aki 1805. április 2-án jött világra. De ugyancsak április 2-án született Csukás István is!

Csukás István nevét biztosan hallotta már minden magyar ember, hiszen a meseíró-költőnek olyan kedves mesehősöket köszönhetünk, mint Mirr-Murr, a kandúr, Süsü, a sárkány, Pom Pom vagy a Nagy Ho-ho-ho-horgász.



Közel száz kötete mellett filmjei (például Keménykalap és krumpliorr, A legkisebb ugrifüles, Pom Pom meséi, Le a cipővel!) is rendkívül népszerűek. Több díjjal is jutalmazták már munkásságát: egyebek közt neki adományozták az Állami Ifjúsági Díjat, az Andersen-díjat, a Déry Tibor-díjat, a Kossuth-díjat, 2017-ben pedig a Nemzet Művészévé választották.

Csukás István 1936. április 2-án született, így ma ünnepli a 82. születésnapját. Ebből az alkalomból válogattuk össze a legaranyosabb állatos verseit.

FRISSÍTÉS!
2020. február 24-én, gyors lefolyású betegség következtében elhunyt Csukás István, a köztévé és az Emmi is a saját halottjának tekinti a népszerű meseírót.

- A közmédia vezetősége és munkatársai mély megrendüléssel értesültek Csukás István haláláról, őszinte együttérzésünket fejezzük ki a gyászoló hozzátartozók felé. Büszkék vagyunk arra, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom egyik legnagyobb hazai alakjával baráti és munkatársi kapcsolatban állhattunk. Mindenki Csukás István meséin nőtt fel, amelyekben fontos tanítást kaptunk arról, hogy mi a jó és a rossz, miért fontosak a pozitív emberi tulajdonságok. Erkölcsi tanítást és tartást adott. Irodalmi kincsei a közmédia együttműködésével elevenedhettek meg a képernyőn, és maradhatnak fenn hosszú időn keresztül a jövő generáció számára - mondta Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató Zrt. vezérigazgatója.

11 aranyos gyerekvers Csukás Istvántól

1. Csukás István: Róka Ricsi
Az erdei rókalyukban,
ahol az út nagyot huppan,
éldegélt öt róka ottan:
rókapapa, rókamama,
két nagy testvér s egy kicsi,
a neve:
Róka Ricsi!

Rókapapa, rókamama
véletlenül nincs otthon ma,
véletlenül egy tyúkólnál
buzgón szimatolva kószál.

Béke van a rókalyukban,
horkolva egymásra huppan
s az orrán át trombitál
hájas Henrik, lusta Pál!

Útnak ered Róka Ricsi:
„Nem vagyok már olyan kicsi!
Megnézem a nagyvilágot,
hátha egy-két csodát látok!”

Erdő szélén kergetőznek
fürge lábú pettyes őzek.
Három nyuszi ugrál sorba
sombokorból sombokorba.

Ricsi uzsgyi, tátva szája,
foga közt a nyúl bundája,
illetve csak egy-két szőre,
mivel a nyúl fut előtte!

Sebaj! Ricsi gyorsít, kerül,
a nyúl ugrik, úgy menekül.
Vigyázz, vigyázz, rókafi, rőt,
ne kövesd a cselezgetőt!

Mert a nyulak ravaszak ám,
lefékeznek a tó partján,
Ricsi meg, jaj, belecsúszik,
sárt köpködve kapál, úszik.

Kacsák szidják rikácsolva:
„Mit keres a tóban róka?!”
Ricsi végre kivergődve
partot ér, sáros a szőre.

Ahogy haza így baktatott,
fejéhez vágtak egy makkot,
a nyulak is kinevették,
mégse vették el a kedvét!

Szép a világ! Ez világos!
Habár egy kicsikét sáros.
Míg idebent trombitál
hájas Henrik, lusta Pál!

2. Csukás István: Fecskemama bölcsődala
Kicsi fecském, csöpp fiókám,
hunyd le szemed, hunyd le már!
Szárnyad alá dugd be fejed.
Alszik a méh s kis bogár.
Alszanak a szelíd őzek,
s a nyulak sem kergetőznek.

Kicsi fecském, csöpp fiókám,
aludj el, mert a bagoly
ideszáll, s nem-alvóknak
a fülébe kuvikol!
De ha látja, hogy már alszol,
befogja a csőrt, és nem szól.

Kicsi fecském, csöpp fiókám,
aludj, én vigyázok rád!
Jó meleg a paplanocskád,
s pihe-puha a párnád.
Aludjál hát egy kicsinykét,
s kapsz majd finom reggelicskét!


3. Csukás István: Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.

„Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.

„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”

„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”


4. Csukás István: A madármenyegző
Rigó úrfi így rikkantott:
Gyertek, még ma lagzit tartok!
A szép mátkám íme, itt jő:
a barázdabillegető!
S jöttek sorba a vendégek.
Rigó néni fürgén futott,
cipeli az ajándékot.
Lépked a pinty, balra, jobbra:
Ez a mező legszebb csokra!
Nászdalt fúj a fülemüle,
megfájdult a násznép füle!
Holló bátyó nagy károgva
az ifjú párt összeadta.
Fülesbagoly se hall, se lát,
Mind megette a vacsorát!
Vége lett az ünnepségnek,
hazamentek a vendégek.


5. Csukás István: A kutya első verse
Asztal alatt sűrű homály,
asztal alatt kincsesbánya,
rég feledett kéziratok,
közöttük a gazdi lába.

Mivel minden zugot elönt
a sok telefirkált papír,
ez meg milyen foglalkozás,
szegény gazdi egész nap ír!

Közben nyög meg sóhajtozik,
és füstöt fúj, mint a kémény,
ködös szemmel hova bámul,
dől belőle a sok élmény.

Jön a kutyám szimatolva,
ő most egy nagy nyomozó eb,
fölfedezi a világot,
és most az orrával főleg.

Megtelik az orrsövénye,
minden szagot külön választ,
csípőst, fanyart, dohost, szúróst,
felsorolni ki tudná azt?

Csodálatos szimatával
betalál az asztal alá,
futólagos üdvözlésként
a lábam puhán megnyalá.

Majd mint kinek megtelt orra,
s rájött, hogy van éles foga,
rágcsál, mar, tép a homályban
nagy szuszogva és morogva.

Én csak félig figyelek rá,
markában tart még az ihlet,
nem a lábam rágja, érzem,
hát akkor mit rágcsál itt lent?

Lenézek: a szája tele
rövid verssel, hosszú verssel!
Bűntudatos szemmel néz rám:
Most mi lesz, ugye nem versz el?

Rágd át magad, de ne nyeld le,
szólok, hátha beteg leszel!
A vers, hm, a lélek étke,
s jobb, ha te még kolbászt eszel!


6. Csukás István: A nyekeregdi kerékgyártó
A nyekeregdi kerékgyártó
bánatosan tekereg,
Nyekeregden minden kerék
éktelenül nyekereg.

Tudja jól azt kutya, macska,
s bölcsőben a kisgyerek:
ki az oka, hogy a kerék
Nyekeregden nyekereg!

Épp ezért a kerékgyártó
már csak éjjel tekereg.
Hiába, mert a sok kerék
álmában is nyekereg!

Földhöz vágja a sipkáját
s így kiált föl: mit tegyek?
Elfogyott a kocsikenőcs,
pedig vettem eleget!


7. Csukás István: A barát és a szamár
Történt egyszer a nyáron,
barát ült a szamáron,
csuha volt a baráton,
átugrottak az árkon.

Illetve csak a barát
ugrotta az árkot át,
a szamár a parton állt,
földbe szúrva a patát.

A barát az árkon túl
nagy dühében majd megful,
diheg-dohog, és dúl-fúl,
de mit ér, ha latinul.

Mert a szamár, ugyebár,
többek közt azért szamár,
iskolába sose jár,
latinul szidni őt kár!

Belátta ezt a barát,
visszament az árkon át,
vállra vette szamarát,
úgy mentek a sáron át.

Barát hátán a szamár,
barát alatt a nagy sár,
sárban ült a béka-pár,
s szájukban pipaszár.

Látod - szólt az öregebb -,
milyenek az emberek!
A fiatal rábrekeg:
- Ez a világ így kerek!

Hallotta ezt a barát,
megátkozta szamarát:
"Uramisten tégy csodát,
szamár legyen a barát!"

A varázslat meg is lőn.
és egészen hihető:
barátfül a szamárfőn,
szamárfül a barátfőn.

Úgy kocogtak már tovább,
szamár fönt, lent a barát,
földhöz verve a patát,
hátán vitte szamarát.

Így történt ez a nyáron,
szamár ült a baráton,
csuha volt a szamáron,
bunda nőtt a baráton.


8. Csukás István: Elefánt
Hogyha volna egy tál fánkom,
megenné az elefántom,
kevés lenne fele-fele
fánkból több is férne bele,
éppen ezért nem is bánom,
amiért nincs elefántom.


9. Csukás István: A sínen ül egy fehér nyúl
Mozin innen, téren túl,
hol a 6-os befordul,
ahol az a nagy közért,
s fagyit adnak forintért
(mindig málnát, de rémes!
De ez itt most mellékes).
S szemben áll egy új trafik,
rágógumit kapni itt,
szóval ott a sarkon, hol
rikkancs rikkant, rikácsol,
mozin innen, téren túl,
sínen ült egy fehér nyúl.

Szeme piros. Füle hét
centiméter is elért,
bár mi fület, nyulat is,
láttunk már nagyobbat is.
Hogy hol? Falun, múlt nyáron,
a vízhordó szamáron.
És még? Ejnye, ne tarts föl,
itt van, nézd meg, egy tükör!

A mi nyulunk, értsünk szót,
közepes nagyságú volt.
Bár csak úgy körülbelül,
Mivel nem áll, hanem ül.

Üres az út délelőtt,
így nem vették észre őt,
se mozis, se fagyis
(málnát kutyul a hamis)
se közértes eladó,
se rikkancs, a rikkantó,
se rohanó emberek,
se a szájtátó gyerek,
( nem is csoda, háttal állt,
lekötötte a plakát),
se az álmos trafikos,
mikor jött egy villamos.

Csikorogva, csattogva,
jött a 6-os kattogva,
üvegablak, pléhtető,
elől ült a vezető,

hátul ült Cső Bendegúz,
a nagybajszú kalauz,
ölében a táskája,
fejében a sapkája,

nadrággombot, sárgarézt,
számolta az aprópénzt,
az ablaknál utasok
élvezték a huzatot.

"Nocsak vonal, átszálló,
feltételes megálló!"
Nem kaptak több huzatot,
felálltak az utasok.
Majd előre mentek mind
hogy mi baj s mért állnak itt?

A vezető mutogat:
nézzétek csak a nyulat,
ott ül, lenn a sínen,
hogy zavarjuk el innen?

"No - mordul Cső Bendegúz,
a nagybajszú kalauz. -
A nyílt pályán megállat
e torzonborz vadállat!
Biztos cirkuszból szökik,
és azóta körözik!
Tán harap is!
Jobb lenne
ha magától elmenne!"

Felijedt a trafikos,
mért állt meg a villamos?
Odanéz a közértes,
a fagyis is (bár mérges,
sehogyse fogy a málna,
pedig nagyon kínálja)
s mert baj lehet, komoly is
ajtóban áll a mozis,
néz a rikkancs, szó, mi szó,
ez itt egy szenzáció,
nézik bárgyún szó nélkül:
a sínen egy nyuszi ül!

Végre jött egy kisfiú,
iheg-liheg, nagyon fú,
két kezével integet,
"Enyém a nyúl emberek!
Már mióta kergetem,
lukat fúrt a ketrecen,
és a lukon megszökött,
hét és nyolc óra között!
Legyen tanúm a világ,
nem csinál több galibát!"
S nem tétovázott sokat,
fülöncsípte a nyulat.

Mindenki megkönnyebbült,
minden szembe mosoly ült,
szabad lett immár az út,
a villamos elindult.


10. Csukás István: A nagy papucstolvaj
A nagy papucstolvaj éjjel
nagy ravaszul mélyen alszik,
így álcázza magát, ezért
őrá senki nem gyanakszik.

Mint csecsemő a bölcsőben,
horkolászik kosarában,
hogy is lehetne ő tolvaj,
ily képpel, s az ő korában?

Hisz a foga is még tejfog,
a lába is rövid, gyenge,
összevissza lóg a feje,
a mozgása ügyetlenke.

Ilyen ő, az én kiskutyám,
ártatlanság élő szobra!
Papucstolvaj? Ugyan kérem!
Rá se néz a papucsokra.

Akkor ki járt bent a házban,
akkor ki járt kint a kertben?
Töprengtem, míg csupasz talppal
papucsomat keresgettem.

Az ágy alatt kotorászok,
de hiába, nincs ott semmi,
pedig este oda tettem,
tehát mindnek ott kell lenni.

S ha tüdőgyulladást kapok,
vagy isiászt vagy reumát?!
Az ajtóból vigyorogva
hallgatja e morgós dumát.

Gyanakodva nézem, gyanúm
lassan-lassan az égig ér,
ő kirohan, én utána:
és a kert, mint egy csatatér!

Telistele papucsokkal,
itt egy fél pár, ott a párja,
téli, nyári keveredve,
mintha szellem-táncot járna.

Rámnéz: Gyere, játsszunk, morgós,
az örömöt ingyen adják!
Így van, szólok, papucs helyett
kapsz azért egy pöttyös labdát!


11. Csukás István: Tóni, a póni
Póniéknál nagy az öröm,
született két kiscsikó!
Egyik lány, a másik fiú,
s mind a kettő póniló.
Bözsi, a lány, otthon maradt,
Tóni póni futkosott:
„Vár a világ! Nekem bármit
mondhatnak az okosok!”
El is indult, ugrándozva
egy nagy szántóföldre ért,
megállt, s nézte kíváncsian:
nagy ló húzta az ekét.
Néz a gazda: „Ni, egy póni,
mégpedig egy kiscsikó!
Gyere szépen itt mellettünk,
figyeld, hogy szánt a pejkó!”
Tóni figyelt, aztán így szólt:
„Most már továbbmegyek én,
vár a világ! Meg kell néznem,
mi van a hegy tetején!”
Hegy mögött volt egy iskola,
udvarán a gyerekek
kiabáltak: „Gyere, póni,
ha a cukrot szereted!”
Tóni cukrot ropogtatva,
mosolyogva elköszönt:
„Vár a világ! Meg kell néznem,
mi van lent és odafönt!
Fent már voltam, lent már voltam,
elindulok most jobbra!”
Így is tett, és rátalált
egy tisztáson egy sátorra.
Tóni ámult: mennyi állat,
majom, teve, oroszlán!
Ez kézen áll, az meg csak ül
a sarokban, mogorván.
Esteledik, Tóni érzi,
hogy a lába elfáradt.
Merre menjen? Követi a
hazatérő birkákat.
Póni mama mosolyogva
szól: „A csikóm mit látott?”
Tóni büszkén így válaszol:
„Láttam a nagyvilágot!”


Forrás: Csukás István kötetei, még több itt »
Fotó: Wikipédia/Takkk - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=49117292