Mi a titka a jól működő anya-nagymama kapcsolatnak? 3 aranyszabály, amit tarts be

Az anyává válás utáni talán legörömtelibb és legnagyobb változás, amikor unoka születik. Döbör Ágota pszichológussal azt jártuk körbe, hogy milyen folyamatok zajlanak ilyenkor a leendő nagymamában, illetve mi jelenti az unoka érkezésekor a legnagyobb segítséget a családnak.

Nagymamaság, nagymamává válás

A nagymamává válást személyiségtől függően mindenki másként éli meg
Kevesen foglalkoznak a nagymamává alakulás folyamatával, pedig nagy pszichés átalakulással járhat. Akár tudatosan, akár észrevétlenül, de elkezdődik egy folyamat. Természetesen mindenki másképp éli meg ezt, karakterétől, személyiségétől, lányával/menyével való kapcsolata milyenségétől függően.

Milyen változások mennek végbe a leendő nagyiban?
Nagy általánosságban a következő változások mehetnek végbe – különösen az első unoka érkezésekor:

„Amit én nem kaptam meg, azt akarom adni a lányomnak”
A leendő nagymama újraéli saját várandósságát, annak örömteli és nehéz pillanatait, szülését, az első hetek, hónapok történéseit. Visszagondol a környezetre, melyben élt, a családi hátterére, a kapott segítségekre. Ezek fényében elkezd kialakítani egy képet a leendő életükről. Elképzeli lányát anyaként, önmagát nagymamaként. Kicsit más lehet ez a folyamat meny esetén, ott inkább a leendő apán át éli meg a kapcsolódást a nagymama, bár ez az anyós-meny kapcsolat közelségén is múlik.

A nagymamák többsége szeretne segíteni, praktikákkal vagy épp gyakorlati segítségekkel ellátni a kismamát. Talán az is él bennük, hogy:  „amit én nem kaptam meg, azt meg akarom adni a lányomnak…” És ez egy tiszteletre méltó hozzáállás!
Ugyanakkor a jól működő kapcsolat érdekében érdemes pár dologra odafigyelni!

Mire ügyeljen a nagymama unokája érkezésekor?
A legfontosabb, amit szem előtt kell tartanunk, hogy az édesanya a legkompetensebb a saját csecsemője szükségleteit illetően. Övé a döntés joga és felelőssége! Vagyis, azzal segíthet a nagymama a legjobban, ha abban és úgy segít, ahogy azt az anyuka kéri, ahogy az neki jó. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindent ugyanúgy kell gondolnia a nagyszülőknek is. Ha másként látnak dolgokat, akkor sem tanácsos azonban ezeket rázúdítani az amúgy is éppen nehéz helyzetben lévő anyukára.

A világ rengeteget változott, sok új tudásunk van a magzati életről, a várandósságról, a szoptatással és a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésekről. Ezek sok esetben nagyon különböznek attól, amit a mai nagymamák az ő anyaságuk idején hallottak, tanultak. A környezet is átalakult, más normák, elvárások, és nem utolsó sorban más lehetőségek vannak jelen a kismamák életében. Nagy empátia és tolerancia kell ahhoz, hogy a leendő édesanya és nagymama képes legyen a különbözőségeket elfogadni, tisztelni.

3 aranyszabály a nagymamává válás küszöbén
 

1. Gyermeknevelési elvek összehangolása
Például érdemes megkérdezni, meghallgatni az anyukát, mit gondol a nevelési elvekről, táplálásról, altatásról, és miért így gondolja.

2. Tájékozódás az aktuális nevelési trendekről
Érdemes tájékozódni az aktuális trendekről, hiszen a világ változásával más elvek, más prioritások vannak, mint évtizedekkel ezelőtt.
A nyitottság megnyilvánulása lehet – és valószínűleg az édesanyára nagyon pozitívan hat –,  ha kér a nagyszülő néhány olvasnivalót a témában. Rengeteg izgalmas, értékes könyv van a témában. A nevelési elvek pedig változóak. Éppen ezért fontos, hogy arról tájékozódjunk, amit a fiatal szülők vallanak.

3. Beszélgetés a fiatal szülőkkel
És persze utána lehet az olvasottakról beszélgetni, kérdezni, véleményt cserélni. Ha nagyon nem tud egyetérteni a nagyszülő a nevelési elvekkel, akkor sem jó, ha ez állandó konfliktust okoz, hiszen teljesen megronthatja a kapcsolatot, és lássuk be, annak nagy vesztese a nagyszülő és az unoka lesz.

Azok a nagymamák és nagypapák, akik tudnak erre a néhány dologra figyelni, komoly segítségei lehetnek a fiatal párnak, és nagyon jó hatással lehetnek az unokákra, akiknek nem csupán szülőkre, hanem nagyszülőkre is nagy szüksége van!
Arról, hogy miben van szerepe egy nagyszülőnek, a következő írásomban foglalkozom majd.

Szerző: Döbör Ágota pszichológus
Fotó: FreeDigitalPhotos