Milyen mesekönyveket olvassunk az unokáknak? - Korcsoportonként

Mesélni jó. Igazi nagyszülős feladat. És ráadásul a játék mellett a másik nélkülözhetetlenül fontos eleme a gyermeki – és jó esetben a felnőtt – létnek is.

Miért nem helyettesíti egyik szuper mesefilm sem a mesélést?
Nézzük csak meg, miért is fontos annyira a mese! A gyermeki gondolkodás roppant sajátos, a felnőttek logikájától, világlátásától igen távol áll, ahogy a gyermek a környezetét, az egyre tágabb körben megnyíló világot szemléli, értelmezi, értékeli. A mesék világában azonban a gyerekek biztosan tájékozódnak, értik és érzik a történéseket. Ezért segítik kiválóan évezredek óta a mesék a gyermekeket értelmi fejlődésükben és érzelmi érésükben egyaránt.
A mesélés, mint az idő eltöltésének egyik minőségi formája a történetek átélése, a tanulságok levonása mellett számos plusz tartalommal bír. Ezért nem helyettesítheti egyetlen szuper mesefilm sem a mesélést.

Ha már mesefilmet néz az unoka, akkor nézzük vele mi magunk is
Mesefilmet is kiválóan lehet összebújva nézni. A magam részéről javasolnám is, hogy minél többször a felnőttel együtt nézzenek a gyerekek mesefilmeket, mert ilyenkor egyrészt a testi kontaktus biztonságot, megnyugvást jelent, másrészt az esetleges felmerülő kérdéseket a gyermek rögtön fel tudja tenni, harmadrészt a közös élmény megélése sem elhanyagolható szempont. Azonban az élő mesélést nem helyettesítheti egyetlen, még oly kiváló film sem.

A kisgyerekek nem csak a történetre, hanem a szájmozgásra is figyelnek
A gyermek beszédfejlődése szempontjából rendkívül fontos, hogy LÁSSA is a beszélő szájmozgását, mimikáját. Kutatások bizonyítják mára, hogy azok a gyermekek, akikkel kicsi baba koruktól kezdve ún. „fejlesztő babaműsorokat” nézettek, semmivel sem tanulnak meg gyorsabban beszélni, szókincsük sem nagyobb, logikai képességeik sem jobbak azoknál a kortársaiknál, akikkel nem nézettek ilyen oktató jellegű filmecskéket…
Mesekönyvek – nem mindegy az illusztráció színvonala sem
A fantázia megmozgatására minden, nem készen kapott képi megoldás is tökéletesen alkalmas. Ráadásul a gyermekek mindent éppen csak annyira képzelnek el félelmetesnek, amennyire azt még elviselhetőnek tartják. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a képeskönyveket is felejtsük el, de mindenképpen fontos lenne gondosan megválogatni, hogy milyen színvonalú képekkel illusztrált könyveket adunk a gyermekek kezébe. A vizuális kultúra nevelését sem lehet elég korán kezdeni!

Szempontok gyerekkönyv vásárláshoz
Alkalmam volt a 2015-ös Könyvfesztiválon feltérképezni az ott kiállítók gyermekkönyv kínálatát. Rengeteg kiváló kiadvány mellett sajnos még mindig akad silányabb is. Nem vállalkoznék most arra, hogy részletes elemzésbe bocsátkozzak, de álljon itt néhány szempont, amit családpedagógusként fontosnak gondolnék gyermekkönyv választásakor.

Mesekönyvek-mesélés 0-2 éves korúaknak
Az első könyvek 2 éves korig inkább csak a színekkel és a geometrikus formákkal hatnak a kicsikre. Ezért nem érdemes őket részletgazdag képekkel bombázni. Mesélni azonban már ezekből az egyszerű ábrákat tartalmazó könyvekből is lehet! Nevezzük meg a tárgyat, a színét, az alakját, rövid mondatokban beszéljünk, és az ujjunkkal mutassuk is azt, amiről beszélünk! Nem kell különösebb történeteket kitalálnunk, de személyessé tehetjük a mesét:
-    De szép piros alma! Te is nagyon szereted! (Akár megsimogathatjuk a baba pocakját, vagy megnyalhatjuk a szánk szélét…)
-    Ez a nyuszi szeme. Így tud vele pislogni. (És nagyokat pislogunk hozzá…)
Minél egyszerűbb, a gyermek hétköznapi környezetében is megtalálható tárgy, élőlény szerepel a könyvekben, annál jobb. Nem gondolom például, hogy „Első szavaim” címszó alatt dínókról, egészen egzotikus állatokról, vagy különös gyümölcsökről, tárgyakról kell beszélgetni…

Mesekönyvek-mesélés 3 éves gyerekeknek
3 éves kor körül már egyszerűbb összefüggések, történések is kibontakoznak a gyermekek számára, de hosszú mesék még nem kötik le a figyelmüket. Ebben az életkorban már be lehet őket is vonni a mesélésbe: Hogy csinál a traktor? Mit mond a maci? stb. kérdések formájában.
Ebben az időszakban egyre fogékonyabbak a kis ritmusos mondókák, énekek iránt is.
A magam részéről kiválónak tartom azokat a könyveket is, amelyek különféle textúrákkal dolgoznak, fejlesztve a kisgyermek tapintását is! Fontos azonban, hogy itt is nevezzük meg, mit érez éppen: Milyen puha a cica! Milyen selymes a virág szirma! Mennyire érdes a teknős háta! stb., stb.

Mesekönyvek-mesélés 3-6 éves gyerekeknek
A 3-6 éves korosztályra mindig úgy gondolunk, mint akiké igazán a mesék birodalma. És többé-kevésbé ez így is van. Röpködnek a miértek és a hogyanok, szárnyal a fantázia, korlátlan a képzelet. Előtérbe kerülnek az érzelmek, melyek széles skálájával ismerkedhetnek a történeteken keresztül a gyerekek. Megtapasztalhatják, hogy bizonyos tetteknek milyen következményei vannak. Az empátia és az erkölcsi érzék erősödik.

Mesekönyvek-mesélés 5-6 éveseknek
5-6 éveseknél már próbálkozhatunk a „most mesélj Te” kéréssel. Képolvasással a kisgyermek ilyenkor már rendkívül jó történeteket kerekít ki. Soha ne javítsuk, segítő szándékkal se tereljük a történetet! Ha úgy látjuk, elakad a mesélésben - kis kivárás után - egy-egy érdeklődő kérdéssel továbblendíthetjük a sztorit: Nagyon kíváncsi lennék, mi történt a kisfiúval, miután felrepült a sárkánnyal? Bizony, nehezére eshetett a hangyának felcipelni azt a sok magot a vonatra… A kicsik meséit figyelmesen hallgatva sok információval gazdagodhatunk az őket éppen foglalkoztató kérdésekről. DE soha ne elemezgessük, ne értelmeztessük a gyerekekkel a meséket! Nem kell a tanulságokat kimondani, de kimondatni sem! Bőven elegendő megélni azt!!!

Minden nap adjunk mesekönyvet az unoka kezébe
Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy ez az életkor az olvasóvá nevelést megalapozó időszak. Javaslom tehát, hogy ne legyen ünnep könyvajándék nélkül! Naponta forgasson a gyermek könyvet, újságot, mert a digitális világ csodái mellett plusz élményt adhatunk a kezükbe. A könyv, az olvasás ugyanis nem csak információforrás, hanem olyan érzelmi menedék, „töltőállomás” is lehet, amelytől kár volna megfosztani a következő generációt…

Szerző: Gécziné Galla Krisztina
Fotó: Pixabay