11 000 gyerek tűnik el évente! Mit tehetünk azért, hogy gyermekeinket ne tudják elcsalni, vagy ne legyen belőlük csellengő?

Nagyszülők Lapja

Nagyszülő-unoka

Nagyszülők Lapja


11 000 gyerek tűnik el évente! Mit tehetünk azért, hogy gyermekeinket ne tudják elcsalni, vagy ne legyen belőlük csellengő? 2-4 éves korú kisgyerekek általában elvesznek vagy elrabolják őket. A nagyobb gyerekek főleg családi válság idején szöknek el hazulról. Évente 11 000 (!) kiskorú után nyomoz a rendőrség. Hogyan előzhetjük meg gyermekeink csellengését?

Tudtad, hogy egy évben több mint 11 000 kiskorú eltűnése miatt indul rendőrségi eljárás? Ezeknek a gyermekeknek nagyjából 1%-a soha, vagy csak hónapok, esetleg évek múlva kerülnek haza. Gondoltad volna, hogy a tejes dobozokon feltüntetett csellengők (Ezer Lámpás Éjszakája, Kárász Róbert) 27%-át megtalálták a felhívás segítségével? Vagy hogy az eltűnt gyermekek 72%-a állami gondozásban részesült? Elgondolkodtató tényekről, megszívlelendő tanácsokról olvashatsz alábbi cikkünkben.

Eltűnt gyerekek - mi az oka annak, hogy ennyien eltűnnek?
A legfontosabb kérdés mindig az, hogy miért tűnnek el gyerekek. Az eltűnt gyerekek egyrészt önszántukból hagyhatják el a családjukat, másrészt akaratukon kívül tűnnek el otthonról. Több oka is lehet annak, amikor egy kiskamasz elszökik hazulról - jellemzően akkor fordul elő, amikor megbomlik a rend a családban, és a szülők túlságosan el vannak foglalva saját problémáikkal. Váláskor sok gyerek úgy érzi, hogy ő a kiváltó oka a bajnak, és azért megy el otthonról, hogy ne legyen a szülők terhére. Az is előfordulhat, hogy egyszerűen csak azt akarják, hogy menjenek utánuk, és lássák: ők igenis kellenek a szüleiknek. Ha az anya és az apa túlságosan el vannak foglalva az egymás közti konfliktussal, a család megtartó ereje sérül, és a gyerekek nem érzik az összetartozást. A nevelőintézetekben sokszor ez a megtartó erő hiányzik, ezért is szöknek el onnan gyakrabban a gyerekek.

A 2-4 éves gyerekek általában elvesznek, vagy szándékosan elrabolják őket, legtöbbször olyan formában, hogy az egyik szülő önkényesen megváltoztatja a gyermekelhelyezést. A tizenévesek esetében azonban már tudatos a döntés, hogy hosszabb-rövidebb időre elhagyják a családjukat. Minden eltűnés veszélyt rejt magában: a kisebbek megfagyhatnak az utcán, erdőben, elütheti őket egy autó, a nagyobbak pedig gyakran bűncselekmények elkövetőjévé, illetve áldozatává válhatnak. 

Amikor a szülő maga rabolja el a saját gyermekét
Abban az esetben, ha az egyik szülő maga az elrabló, a gyermek az elhagyott szülővel való viszonyában súlyos lelki sérüléseket szerez. Általában a gyerekek még pár hétig nem adják fel a reményt, hogy ismét együtt lehetnek a hátrahagyott apával vagy anyával, és nem fejlődik ki bennük olyan erős lojalitás az „elrabló” szülővel szemben. Mondhatjuk úgy is nagyon leegyszerűsítve, hogy képesek az egész procedúrát úgy nézni, mint egy „kalandot”.

A hosszú szeparációt elszenvedők sokkal rosszabbul járnak. Őket gyakran megtéveszti az elhozó szülő, gyakran vannak költözésre kényszerítve a lebukás veszélye miatt. Ez az életmód nagyon nehézzé teszi a gyerekek számára a kötődések kialakítását. A fiatalabb gyerekek gyakran nem képesek emlékezni a hátrahagyott szülőre, melynek később súlyos utóhatása van, mikor visszatérnek.

A szülő feladata, hogy megfelelően felkészítse gyermekét 
Az ismeretlenekkel szembeni minimális bizalmatlanságot időben meg kell tanítani a gyermeknek, ami megvédheti őket attól, hogy az idegen el tudja őket magával csalni. Nemcsak a kisebbek veszélyeztettek, hanem minden gyerek, akár a már felnőttnek tűnő kamasz is. A gyerek eredendően bízzon a felnőttekben, de tudja, hogy léteznek rossz szándékú emberek is, melynek megtanítása elsődlegesen a szülő feladata.

A stabil családi háttér biztosítása megelőzi a gyerekek eltűnését
Magánnyomozóként találkoztam már notórius csellengőkkel, akik a nem megfelelő családi helyzet miatt általában egy barátjuknál húzták meg magukat – idővel mindig megkerültek. De nyomoztam Ackermann Dávid ügyében is, aki 2009 óta eltűnt személyként van nyilvántartva, sajnos azóta sem sikerült a nyomára bukkanni. Illetve olyan kisgyerek ügyével is megbíztak már, akit a saját édesapja rabolt el az anyjától, mert nem tudott beletörődni, hogy a válás során nem ő kapta meg a felügyeleti jogot.
Tapasztalataim szerint a legjobb, ha a keresést azonnal megkezdjük, amíg „friss a nyom”. Minél több idő telik el a gyermek eltűnésétől, annál kevesebb esély van rá, hogy életben rátaláljunk.
A gyermeket nem elég világra hozni, az igazi feladat csak azután kezdődik; amik között az odafigyelés, a biztos és szerető családi háttér, a jó kommunikáció és a határok betartatása megelőzheti a gyermek eltűnését.

Szerző: Hangya Gábor magánnyomozó
Fotó: FreeDigitalPhotos


Nagyszülők Lapja

Nagyszülő-unoka

Nagyszülők Lapja


2014.08.29