A dicséret 6 aranyszabálya - Nem mindegy, hogyan, mikor és miért dicséred meg a gyereket

Néha átesünk a ló túloldalára, és mi felnőttek átvesszük a teljes irányítást az unoka felett. Kényeztetéssel ellentétben, mindig mi próbáljuk megszabni a kereteket az unokának, amelyek elég szűk mozgásteret biztosítanak számára.

Tapasztalataim szerint a gyermekkori agressziót az édesanyák, nagymamák, óvónők nem veszik eléggé komolyan. Nem lenne szabad legyinteni, hogy „majd kinövi", vagy az ellenkezőjét tenni: agresszióval válaszolni adott esetben, hiszen az agresszió agressziót szül.

Az sem tanácsos, hogy unokánkkal túl szigorúak bánjunk, és az sem, hogy túlságosan engedékenyek legyünk. Az unoka ugyanis mind a kettőt nehézségnek éli meg. A túl szigorúan fogott, vagy túl engedékenyen nevelt gyerekeknek kevés lesz az önbizalmuk, önállótlan vagy harcos gyerekekké válhatnak.

Vannak unokák, akik követelőzők, irányítók, esetleg zsarnokok próbálnak lenni. Ezek azok a gyerekek, akik megpróbálják elérni, hogy a nagymama vagy a nagypapa az ő kiszolgálójuk legyen. Ezek az unokák meghatározzák, hogy mit vegyen fel a nagyi, kivel találkozhat a nagypapa, vagy mikor feküdjön le a család.

A hisztinek több fajtája van. Van, ami enyhébb lefolyású és van, amely komoly dühkitörésben tetőzik. Egy tapasztalt nagyszülő már az előjelekből meg tudja különböztetni, hogy melyik fajta van épp kitörőben. Sőt a kisebb hisztiket meg is tudja előzni, ha a megfelelő ponton vet gátat a kitörésének.