Lehet-e egy nagyszülőnek kedvenc unokája? Mi az oka a kivételezésnek? - Erre mutattak rá a kutatók

A nagyszülő és az unokája közötti kapcsolat egy csodálatos, semmihez sem fogható érzés. De mi a helyzet akkor, ha a nagymamának vagy a nagypapának több unokája között egy kivételezett kedvence akad? Hogyan viselkedjen a szülő, ha a nagyszülő szemmel láthatóan egyik unokáját jobban szereti?

A 32 éves Anikó arra panaszkodik, hogy amikor a nagyszülőkhöz látogatnak, akkor a három gyermeke közül az egyikre mindig több figyelem jut. A legegyértelműbb jele ennek az volt, amikor karácsonykor a nagylánya egy gyönyörű, méregdrága biciklit kapott, míg a kisebb fiúk csak egy-egy kis csomag legót.

Ha az egyik unoka háttérbe szorul, akkor az a szülőt is bántja
- Itt nem csupán az ajándékok különböző értékéről van szó, hanem igenis arról a nyilvánvaló figyelmetlenésgről, amit a nagyszülők a másik két unoka iránt tanúsítanak - fakad ki csalódottan Anikó, a három gyermekes édesanya.

- A szüleim nagyon sokat foglalkoznak a legnagyobb gyerekemmel, Julcsival, aki sokat alszik náluk, és Julcsikát gyakran magukkal is viszik kirándulni. A 3 és 5 éves fiaimat viszont soha nem kérdezik meg, hogy szívesen velük tartanának-e. Látom a fiúkon, hogy milyen csalódottak. Egy alkalommal, amikor belenéztem a konyhában logó falinaptárukba, feltűnt, hogy Julcsi szülinapja be van karikázva. Kíváncsian lapoztam a fiúk szülinapjához, és láttam, hogy be sincs írva oda semmi a számunkra oly kedves dátumnál, csak ennyi állt ott: "Nyugdíjas klub".

Ha a nagyszülők egy unokát jobban szeretnek, mint a többit, akkor az nem csak a gyerekeknek fájó, hanem ugyanannyira a szülőnek is. Ilyenkor régi sérelmek is felszínre kerülnek. Anikó jól emlékszik, amikor gyerekkorában a szülei őt mindig a bátyjával hasonlítgatták össze és mindig mögé sorolták. Megismétlődne a múlt? És hogyan lehet ez egyáltalán lehetséges, hogy egy nagyszülő jobban szerethesse valamelyik unokáját?



Egy tudományos tanulmány szerint a genetika a ludas
Az, hogy bizonyos unokákat nagyobb szeretetben részesítenek a nagyszülők, nem is annyira egyedi eset. Ennek kapcsán a brit Cambridge-i Egyetem kutatói egy átfogó tanulmányba fogtak, aminek érdekes eredménye született: a nagymamák leginkább fiaik lányát/lányait kedvelik a legjobban, ha több unokájuk is van.

Ez a jelenség közel sem tudatos, inkább tudattalanul működik a nagymamákban, ami a genetikának tudható be - állítják a kutatók. Bármilyen hihetetlenül hangzik, de kedvenc unoka kiválasztását a nagymama génjei befolyásolják. Minél több hasonlóságot vél felfedezni a nagymama az unokájával, annál nagyobb lesz az iránta érzett szeretet.

Ha nagymamának a fiától született lánya, akkor ezzel a lányunokával a génegyezőség 31%, tehát a nagyi büszkén érzi úgy, hogy ez a lányunoka bizony ráütött. Ha a nagymamának nem csak fia, hanem még saját lánya is van, aki fiú- és lányunokákkal örvendetette meg a nagyit, nos, ott már alacsonyabb a génegyezőség, mindössze 25%. Az összes többi unoka csak ezután jön a sorban.

Attól még, hogy valaki rokon, nem magától értetődő, hogy a kapcsolatuk bensőséges lesz
A nagypapával, nagymamával hasonlatos viselkedési jegyek csak egyike annak a sok magyarázatnak, ami a kivételezést indokoltá teszi. Attól még, hogy valaki rokon, nem jelenti automatikusan azt, hogy bensőséges viszonya is lesz a másikkal. Ha a nagyszülő az unokáival csak nagy ritkán tart kapcsolatot, a hétköznapokat nem tudják közösen megélni, akkor a viszonyuk távolságtartó lesz.

És olyan is előfodul, hogy nincs egyértelmű magyarázat a kivételezésre. Hiszen lehet, hogy nagyi az unokát csak amiatt kedveli jobban, mert az csöndes és nyugodt, vagy ügyesen építőkockázik, esetleg szépen tud mondókázni. Ha a különbségtétel, az unokák közötti kivételezés nem unokatestvéreket, hanem egyenesen édestestvéreket érint, akkor az elhanyagolt gyerek azt képes nagyon megsínyleni. Ideális, ha a nagyinál ez csak egy múló időszak, és talán a következő látogatás alkalmával azzal fog többet törődni, akit a múltkor elhanyagolt.

Ha a gyerekek sértve érzik magukat, akkor a szülőknak tapintatosabbank kell lenniük
A gyerekek tökéletesen megérzik, ha kivételeznek velük - akár pozitívan, akár negatívan. Ők nem tehetnek arról, hogy nem az apuka csodálatos fekete hajkoronáját örökölték, és még azért sem hibásak, mert a nagypapa és a nagymama 100 kilométer távolságra lakik tőlük. Ők annyit fognak mindebből érzékelni, hogy: "A nagyi engem kevésbé szeret".

Főleg testvérek esetén érezhet a megbántott fél tehetetlen dühöt, haragot, amit az ebből fakadó irigység tovább tetéz. A szülőnek emiatt mindenképpen kellő körültekintéssel kell a problémára reagálnia.

Csak a tisztázó beszélgetések oldják meg a konfliktust
Ha a szülő úgy érzi, hogy a nagyszülő ésszerűtlenül viselkedik, akkor a legrosszabb, amit tehet, hogy magába fojtja az indulatait. Még akkor is, ha nehéz, ezeket a problémákat ki kell beszélni.

Helga Gürtler pszichológus azt tanácsolja, hogy ilyen esetben a szülők és a nagyszülők üljenek le egymással, és tisztázzák a kialakult konfliktushelyzetet. Ha a családtagok készen állnak arra, hogy az eltérő nézeteiket megvitassák, akkor az mindkét fél számára siker lesz. A régi sérelmek felszabadulhatnak, és a régi sebek is begyógyulhatnak.

A megoldást közösen kell megtaláltni
Még az is kiderülhet, hogy a nagymamának esze ágában nem volt kivételezni valamelyik unokával, és fel sem tűnt neki, hogy gyakrabban játszana egyik vagy másik unokájával. Számos hasonlóan egyszerű oka lehet a problémának - addig, amíg nem beszélnek erről a szülők és nagyszülők, közös megoldás sem tud születni. Mindenképpen arra kell törekedni, hogy az unokák egyformán legyenek kezelve.

Anikó ugyanígy kereste a lehetőséget, hogy tisztázhassa az észrevételeit a nagyszülőkkel:

- A naptár volt az utolsó csepp a pohárban. Amikor anyukámnak ezt elsoroltam, akkor kibukott belőle, hogy mindez azért van, mert a két fiam mást sem csinál, csak állandóan lármázik és rendetlenkedik. Végül kompromisszumos megoldásként abban maradtunk, hogy a nagyobbik fiam a kisebbik nélkül szintén ott alhat náluk hétvégenként, sőt, azt is megígérték, hogy jobban fognak ezentúl vigyázni arra, hogy a gyerekeket egyformán kezeljék.

Ha a nagyszülők nem lennének ennyire belátóak, mint Anikó szülei, akkor csak egy lehetősége marad a szülőnek: a lehető legkevesebb elvárást támassza a nagyszülőkkel szemben, és a találkozásokat a minimálisra csökkentse.

Megakadályozni ugyanakkor a nagyszülő-unoka kapcsolatot nem szabad, mert attól a gyerekek fognak sérülni. Idővel amúgy is minden megolváltozik magától, és még az is lehet, hogy egy idő után a kis vadócot jobban fogják kedvelni a nagyszülők, mint a magába fordult kamaszlányt.

És ne feledjük, a másik nagyszülőpár még mindig ott lesz a szülőknek.

Fotó: Rawpixel
Forrás: liliput-lounge.de